NE VÁDOLJA SENKI   MÚLTAMAT ELÍTÉLŐN SOHA… Vallomás, Vagy Amit Akartok.   Ne Vádolja Senki Múltamat Elítélőn Soha, Nincs Benne Szégyellnivalóm, Mely Elvezetne Oda, Hogy Világgá Kéne Bujdosnom Hetvenkét Évesen, Kenyéren és Vízen, Szegényen Élni Keservesen.

                HENRY WADSWORTH LONGFELLOW   The Arrow and the Song (Angol)   I shot an arrow into the air, It fell to earth, I knew not where; For, so swiftly it flew, the sight Could not follow it in its flight.

              A FAVÁGÍTÓ      Az évtizedek során már többször írtam arról, hogy Bakonyszentkirályi (a falu Veszprém megyében van és hosszú idő óta 1000 fő alatti lakosságot számlál. 2011 ben 826 fő lakosa volt) születésűnek vallom magamat. Annak ellenére teszem ezt, hogy anyakönyvileg a Zirci Kórházban születtem 1948. 03.

              „ÉN A HUTVÁGNERREL MÁR FÉLIG – MEDDIG  PERTUBA VAGYOK, Ő MÁR TEGEZ.” Robixos emlékeimből 1968 – 84 között.        Manapság még több időm lett a járványügyi helyzet miatti a lakáson kívüli korlátozások miatt, ezért természetesen az agyam rejtekéből előballagnak a régi Robixos emlékeimből is a különféle történetek.

                MÁR A HARMADIK  FAJTA ORCHIDEÁNK…   Már a harmadik fajta Orchideánk Kelleti magát hűvös Áprilisban. Gyönyörű látványával a mi szobánk Hangulatosabbá vált azon nyomban,   Ahogyan az első szirmok kinyíltak. Most, a vírusveszélyes időszakban Mikor fotóztam, mintha mosolyogtak Volna abban a röpke pillanatban.

                „KOPOGTATNAK”     Áldott emlékű Édesapám jó tollú parasztköltő volt Bakonyszentkirályon. 1914. 09. 03 – 1998. 06. 04 – között élt, dolgozott és alkotott.

                HARMINCHÁROM ÉVIG ZIRC VOLT OTTHONOM…   Harminchárom évig Zirc volt otthonom, Ahova ma már kevesebbszer járok, Mert nyolcadik éve immár itt lakom Az Alföld Gyöngyszemében. Itt járkálok   Gyula utcáin, de behunyt szemeim Felidézik Kéttornyú Bazilika És az Arborétumi emlékeim, Melyek nem tűnnek el belőlem soha.

    KEDVES BARÁTAIM ÉS ISMERŐSEIM!   Az idén Áprilisban lesz húsz éve, hogy írtam ezt a verset.

                „NÉZD, EZ TEJGUMI, MILYEN MAGASRA VISZ!” Gyermekkori emlékeimből.       Gyermekkoromban Bakonyszentkirályon olyan gondtalan boldogságban teltek a napjaink, hogy azt a mai ifjú nemzedék biztosan nem tudja elképzelni.

             FEBRUÁR VÉGÉN ESIK A HÓ GYULÁN…   Február végén esik a hó Gyulán, A Természet tréfát űzik mivelünk. Még pontosabban huszonnyolcadikán, Mikor mindjárt Márciusba érkezünk.   Hová lettek a régi szép Évszakok, Mikor mindegyik tette maga dolgát? Kiszámíthatók voltak a holnapok, Nem keverte össze az Évszak magát.