ÚGY LOVAGOLNÉK FEHÉR FELHŐPARIPÁN… Szárnyaló gondolataim   Úgy lovagolnék Fehér Felhőparipán, Szárnyalnék a Végtelenben elsuhanva. Oda szállnék, ahol Gondolatpalotán Ki lenne tűzve a Békesség Zászlaja.   Gyorsan leszállnék a Felhőparipámmal, Majd bekopogtatnák a tölgyfakapuján.

              BUJKÁLÓ PILLANAT   Buján – halk léptű bujkáló pillanat, Érzékek korbácsolója perc alatt. Árnyas fák rejtekében elosonva Kísért bennünket halkan sóhajtozva: Jer velem most Szerelem szigetére, Ne gondolj másra csak a szenvedélyre. Erdő rejtekében zöld szőnyeg terül, Ádám és Éva csókokban elmerül.

                HÁZAK ELŐTTI KÖZTERÜLET NEM NYILVÁNOS WC, AHOVA KIÜRÍTETTED SZAROS VALAGAD TARTALMÁT, DE EZZEL NINCS VÉGE A TÖRTÉNETNEK      Nem jellemző rám, hogy csúnya szavakat használjak, de mikor az embernél egy kicsit elszakad a cérna, akkor bizony előfordul az átmeneti finomkodásra való törekvés. Sok mindent megértem már az életben hiszen a 74.

  GYÖNYÖRŰ SZÉP TAVIRÓZSA SZIGETEK…   Gyönyörű szép Tavirózsa szigetek Illatoznak Gyulán Hunyadi tónál. Amikor mostanában arra megyek, Látványuk többet jelent minden szónál.   Nagyon nehezen tudtam ezt kivárni, Hogy mindennap pecabotot lóbáló Öreg halásztól tudjak fényképezni, Nem lesz közelben pecabot, sem háló.

                TÁROGATÓ HANGJÁT HALLGATOM… Bizakodón élek   Tárogató hangját hallgatom, Felsír bennem régi fájdalom: Szívem – lelkem vérzik nyugtalan, Úgy érzem, hogy néha céltalan Jövőbe vetett erős Hitem, Mert a Magyar széthúz Istenem. Nincsen benne olyan akarat, Fogni össze szabad ég alatt Olyan célért együtt harcolni, Hol a vérnek sem kell hullani.

              SZÉPSÉGES MEZEI VIRÁGOK NYÍLNAK…   Szépséges mezei virágok nyílnak, Most ifjúkoromra emlékeztetnek, Mikor gondtalanul, fiatalságnak Birtokában pompás virágtengernek   Úgy tudtam örülni, mintha az enyém Lenne minden gyönyörűséges szála. Közöttük csendesen állva elnézném, Ahogy ragyog rájuk a Nap sugára.

              ÖRÖKRE BÚCSÚZOM SZÜLŐHÁZAM KÚTJÁTÓL…   Örökre búcsúzom Szülőházam kútjától, Gyermek - felnőttkorom ottani világától. Nem volt nagyon mély, amolyan kissé talajvizes, De nekem most így utólag mégis fenséges, Mert együtt lehettem a Drága Szüleimmel, Egyetlen bátyámmal, a Gyula testvéremmel.