MONDD URAM, MÉG MENNYIT
ADSZ NEKEM…
63 ÉV VAN MÁR MÖGÖTTEM
Mondd Uram, még mennyit adsz nekem ezen a földön,
Amely számomra a Nagyvilág és nem is börtön,
Mert kenyerem javát talán már elfogyasztottam,
De az élni akarásomat is megtartottam.
Soha nem volt göröngy nélküli az út előttem,
Egész életemben mindig az Istent kerestem
Még akkor is, mikor talán kételkedtem Benne,
Mert tévutakra próbált vinni a Hamis Eszme.
Protestáns Hitem a helyes útra visszahozott,
Téves Eszme pedig tőlem messze eltávozott.
Megpróbáltam Mindig Igaz Szeretetben Élni,
Próbáltam Mindenkitől Békességet Remélni.
Hittem azt, hogy Minden Ember Jóságra Törekszik,
Hittem, hogy testvér – testvérrel soha nem veszekszik.
Megpróbáltam Mindenben csak szépet és jót látni,
Megpróbáltam Mindenkiben Barátot találni.
Sokszor talán naiv voltam mikor ebben Hittem,
De én akkor is Mindig Szeretetet kerestem.
Számomra Példakép nem volt más, mint Édesapám,
Mert hosszú életében mindig vigyázott reám.
Művelte a földet, de lírája is tiszta volt,
Vezette az én tollamat is mikor átkarolt.
Egész életemben Mindig csak Reá gondoltam,
Hűséget számomra Tőle örökül jussoltam.
Ma már az Égből vigyázza és óvja léptemet,
Mégis érzem azt, hogy bizton fogja a kezemet.
Édesanyámtól az Otthon melegét szívtam magamba,
Most is örülök, ha a fejemet simogatja.
Kérlek, Add Uram, hogy még nagyon sokáig éljen,
Istenem, ha Adhatod, még nagyobb egészségben.
Mondd Uram, még mennyit adsz nekem ezen a földön,
Ha Adhatod, Hazám soha ne lehessen börtön
Mert én úgy szeretem ezt a Drága Magyar Földet,
Hogy soha nem cserélném el és nem kérnék többet.
AMEN
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2011. 03. 13.
