HOMLOKOMRA ESETT A FALIÓRA Labdáztunk Patrik unokámmal

HOMLOKOMRA ESETT A FALIÓRA  Labdáztunk Patrik unokámmal

 

 

 

 

 

 

 

 

HOMLOKOMRA ESETT A FALIÓRA

Labdáztunk Patrik unokámmal

 

    Lassan másfél éve már, hogy az Alföld Gyöngyszemében, Gyulán élek. Manapság ritkábban jutok el Zircre, ahol közel 33 éven keresztül a Bakony Fővárosának lakója lehettem. Ott élnek Szeretett unokáim is, Bettike, Dávid és a kicsi Patrik, akik természetesen hiányoznak, hiszen nagy a távolság közöttünk. A múlt hónapban meglátogattam Őket és nagyon boldog voltam, hogy már a legkisebbik unokám is olyan cserfes kis legényke lett. Legutóbb még csak keveset beszélt, de most már állandóan mondta a magáét a csacsogó kis szájával. Májusban lesz három éves.

    Reggelizés közben odajött hozzám, ahogyan ettem a kolbászt és ittam a gyógyfüvekből készült teámat. Megkérdeztem tőle:

-Kérsz kolbászt kisfiam? (Szüleimtől belém rögződött, hogy Ők az unokákat kislányozták annak idején és nekem is ez a természetes)

   Rám nézett a gyönyörű szemeivel és így felelt:

-Kérek tóbászt. – Kis kolbászdarabkákat és kenyérkéket készítettem számára és egy kis pohárban teát is, amit jövés – menés közben fogyasztott el. Mikor már nem kellett neki több, mutatta a pociját, hogy tele van, azzal folytatta tovább a játszadozást a lakás különféle pontjain.

    Pár napig voltam Zircen, hogy ügyes – bajos dolgaimat elintézzem, többek között Drága Édesapám kéziratainak a fényképezését is elkezdtem. Megígértem a Megyei Múzeumi Igazgatóságnak, hogy feldolgozás után átadom számukra a vers és prózai iratokat. Javában folytattam a munkálatokat, mikor kopogás hallatszott az ajtón. A kicsi Patrik volt az, csak nem tudta kinyitni, mert a kilincset kicsit lenyomva tartva, már nyomta is volna, de így csak megfeszült és nem engedett.

-Mit akarsz kisfiam? – kérdeztem tőle, pedig sejtettem, mert labda volt a kezében.

-Labdázzunk Papa! – szólt a kislegény. Kimentem vele a folyosóra és egymással szemben felállva elkezdtünk dobálózni.

    Oda visszaszállt egy picurka és egy nagyobbacska labda és Patrik nagyokat rötyögött, mikor néha nem tudtam megfogni, mert vagy túl alacsonyan, vagy magasan ívelt felém és bizony én sem vagyok már olyan fürge 66 évesen, mint valamikor hajdanában. Nem győztem futkosni, mikor mellettem begurult a labda a szobájukba, vagy éppen egy kis gellert kapva a középső szobába. Az enyémbe nem tudott, mert be volt csukva az ajtó. Jó darabig játszadoztunk, vidáman nevetgélve, főleg a kislegény, akinek nagyon tetszett a papa ugrándozása. Néha olyan erősen megdobta, hogy mondtam is neki:

-Kisfiam, belőled kézilabdázó lesz, ha felnősz! - Természetesen ő még nem tudja, hogy ez mit jelent, de rendületlen lendülettel, fáradhatatlanul dobálta felém a lasztikat.

    Úgy tűnt, elleszünk még egy darabig, amikor dobott egy magasat és a következő pillanatban már valami ráesett a homlokomra. Kiderült, hogy telibe találta a szobájuk ajtaja feletti gyermek faliórát, ami kiakadt a felfüggesztésből és nekem csapódott. Földre esve természetesen a mutatókat védő üveg ripityára tört. A kislegény megszeppenve állt és nézte, hogy mi történt, én pedig ösztönösen odanyúltam és azt tapasztaltam, hogy bizony megsérültem kissé, mert véres lett a kezem.

   Edina lányom is kijött a szobából a zajra. Felszedte a folyosóról az óra darabjait és beletette a szemetesvödörbe, én pedig bementem a fürdőszobába leápolni a sérülésemet. Kisebb bőrfelületet vágott el valószínű az óra nekicsapódó kerülete, de lehet, hogy az egyik üvegszilánk. Lemostam és borotválkozó vérzéscsillapító rúddal pillanatok alatt elállítottam a vérzést. Kicsi Patrik meg csak nézte és mondogatta:

-Elvágta papa homlokát az ója!

   Így esett a mi kis labdázásunk. Másnap is mutogatta még a kislegény, hogy hova esett le a falról az „ója”. Természetesen a homlokomon a vágás már begyógyult, de mégis szép emlék fűz hozzá, mert Patrikkal egy kis felhőtlen, közös játszadozásban vehettem részt.

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2014. 03. 31. Hétfő délelőtt 10:22

Szerkesztés dátuma: hétfő, 2014. március 31. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 759


   


Tetszik 1 Szabó Erika kedveli
Szabó Erika

Megjegyzések

Nagy Bálint
hétfő, 2014. március 31. 11:27
A mosolygós kicsi Patrik unokám-:)))

Juhász Levente
kedd, 2014. április 8. 08:13
Az "ója" mutatja, hogy itt van az óra, azaz itt az ideje, egy látogatás tovább adásának.
Ki látogatott meg?
Kisfiadban, ahogy írtad fentebb:
"(Szüleimtől belém rögződött, hogy Ők az unokákat kislányozták annak idején és nekem is ez a természetes)"
tehát kisfiadban, mintha valaki más is meglátogatott volna? Az a "más", pedig nem más, mint - maga a "szeretet"!