NAGYPÉNTEKTŐL HÚSVÉTIG…
FELTÁMADOTT KRISZTUSUNK
Nagypéntektől Húsvétig nem is nagy idő,
De története most is nagyon rémítő.
Hallani vélem a tömeg „Feszítsd meg!” – ét,
Ahogy követeli Jézusunk életét
Barabás szabadulásáért cserébe,
Hogy aztán a Megváltót a keresztjére
Kísérhesse gúnyolódva hangos szóval,
Vérző testén gyönyörködő mosolygással.
Via Dolorosa a szenvedés útja,
Rogyadozó léptű Krisztusunk fájdalma
Olyan határtalan és mégis tűri némán,
Pedig súlyos nehéz keresztje a vállán
Nemegyszer lehúzza a földre, de felkel
Újra és csak megy tovább, nem jajveszékel.
Golgotára felérve „Megfeszítteték”,
Két lator közt kínok között kiszenvedék.
Mikor a légzése is elnehezedett,
Utolsó szava ez volt: Elvégeztetett.
Szerettei eltemették barlang sírba,
Jöttek hozzá tisztelettel harmadnapra
De a sírjában már nem volt ott a teste,
Egy Angyal állott mellette és őrizte.
Tőle tudták az örömhírt: Feltámadott,
Sírboltjából tanítványihoz távozott.
Mennyei Atyja majd magához szólítja,
Véget érvén a földi tartózkodása.
Nagypéntektől Húsvétig nem is nagy idő,
De története most is nagyon rémítő.
Ártatlanul bűneinket felvállalta,
Tanúsította ezt a kereszthalála.
Jézus Krisztus örökségét ne feledjük,
Mikor a Feltámadását ünnepeljük.
Szeretet - Békesség töltse be szívünket,
Bűnnel soha ne mocskoljuk be kezünket.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc, 2010. 04. 01.