MIKOR AZ ORGONA MEGSZÓLALT
A TEMPLOMBAN BAKONYSZENTKIRÁLYON
Gyermekkori számkirakó emlékeimből
Nagyon régi a történet, mikor még Általános Iskolába jártam. Ha azt vesszük, hogy már a hatvanhetedik évemben járok, akkor valóban nem a mai világba nyúlok vissza az emlékeim felidézésében. Szülőfalumban Bakonyszentkirályon Vasárnap szépen fel kellett öltözni és szüleinkkel együtt mentünk Istentiszteletre a Református Templomba. Mikor délelőtt tizenegy óra előtt pár perccel a behívó harangszó megszólalt, addigra már mindenki a helyén ült a padokban. A Nagytiszteletű Úr belépett az ajtón, az orgona pedig méltóságteljesen megszólalt. Természetesen csak akkor, amikor volt önálló kántora is a Gyülekezetnek. Nálunk abban az időben még a harangozó a kórusban (a templom emeleti része) egy táblára kirakta az eléneklendő Zsoltárok és Dicséretek számát, hogy a hívek ki tudják keresni az énekeskönyvből. Kútfőből ugyanis nagyon kevesen tudták az énekek szövegét, főleg akkor, mikor több versszakból is álltak, ezért mindenki hozta magával a sajátját hazulról.
Akkoriban egy kistermetű, kedves ember, Zsargó Sándor bácsi volt a harangozó és a kirakó táblája az orgona mellett állott. A kántor, aki sok esetben a mindenkori lelkész is volt egyben, felballagott a kórusba, odaült a billentyűk elé és elkezdte a kijelölt éneket játszani és énekelni, a hívek pedig csatlakoztak hozzá.(Utána lement a földszintre, majd szépen felballagott a szószékre és megtartotta az Istentiszteletet a szertartásnak megfelelően). Akkoriban még nem volt gépesítve az orgona, ezért egy fújtató működtette, amihez természetesen kellett egy kis emberi energia. Magyarán szólva Sándor bácsi nekiveselkedett és adta a megfelelő levegőnyomást a sípoknak a kézi erő meghajtásával.
A kirakó táblát azonban nem mindenki láthatta, mert két irányban és oldalt is ültek, ezért a Templom hátsó részében az emeleten volt egy másik is felállítva és azt mindig a rendszeresen templomba járó és Hittanos gyermekek kezelték. Miközben Sándor bácsi felhelyezte a számokat a táblájára, szemközt ugyanúgy kellett azt megtenni, szinte tükörképeként annak. Büszkén mondhatom, hogy nagyon sokszor lehettem számkirakó, amire ma is, őszülő fejjel és szakállal, nosztalgiázva és jó szívvel emlékezem. Életemnek olyan fejezete volt ez, amikor még a gyermekkorom gondtalan világát éltem és nem terheltek a Nagybetűs Élet gondjai és bajai. Szívesen beleülnék ma már néha az időgépbe, ha lenne és visszautaznék abba a korba, amikor olyan jó volt hangosan, a többiekkel énekelni a Reformátusok legszebb énekét, amit Himnuszunkként is tartunk, a 90. Zsoltárt: „Tebenned bíztunk eleitől fogva, Uram, téged tartottunk hajlékunknak!...” Az akkori lelkészek közül már Szalóky Béla és Győry Károly Nagytiszteletű Urak is visszaadták lelküket a Teremtőnek.
Az orgona is gépesítve van már, nincs szükség fújtatásra. A számokat mindkét oldalra előre kirakja már a Nagytiszteletű Úr, vagy a családja. A harangot is az elektronika üzemelteti, nem kell már harangozó sem, aki kötéllel húzva szólaltatta meg a két harangot, komoly erőkifejtés árán. Templomba járó gyermekek száma is alaposan megcsappant már, akik közül számkirakót lehetne kiválasztani, aki minden alkalommal ott lenne az Istentiszteleten. Az élet megy tovább, de számomra mégis olyan meghatározója volt az életemnek ez az időszak, ami későbbiekben is erősen begyökerezve ott maradt a szívemben. Még akkor is, amikor volt egy olyant időszaka az életemnek és eltávolodtam az Istentől, de aztán mégis visszatértem a „helyes” útra. Ezt elmeséltem évtizedekkel később az akkori lelkésznek Lentulai Attila Esperes Úrnak, aki egy időben Bakonyszentkirályon szolgált és ottléte alatt választották meg a Pápai Egyházmegye Esperesévé.
Esperes Úr ezt válaszolta vissza:
-Az Úr ezt is megbocsájtotta magának Bálint. Az a fontos, hogy visszatért a helyes útra.
Bakonyszentkirály ma már messze van tőlem, mert az Alföld Gyöngyszemében, Gyulán élek. A számkirakó élményeim azonban továbbra is itt belül, a szívembe mélyen elraktározva tovább élnek, nem beszélve az agyam rejtekébe elmentve az „adattárolómba”.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2014. 06. 18. Szerda délelőtt 10:20
Szülőfalumban Bakonyszentkirályon a Református Templom és az orgona látható a képeken-:)))
Szeretettel: Bálint