A KISBÍRÓ

A KISBÍRÓ

 

 

 

 

 

 A KISBÍRÓ

 

 

      Falun éltem le 24 évet a földi létemből, ezért már a 60 felé vészesen közeledve sok minden régi szép emlék jut az eszembe. Manapság a hírközlés korában a világhálón számítógépek segítségével, képújságok, helyi TV közvetítések révén minden információ pillanatok alatt eljut a lakossághoz. Gyermek és ifjúkoromban azonban nem volt ez így. Városiak talán nem is hallottak róla, de vidéken eléggé sajátos módon történt a tájékoztatás. A Községi Tanács, ha valamit tudatni akart az emberekkel, akkor nem levelezés útján tette ezt, hanem elindította a kisbírót, hogy dobolja ki a faluban a híreket.

      A kisbíró nálunk Bakonyszentkirályon talán a véletlenszerű sorsnak köszönhetően, valóban eléggé mélynövésű ember volt. Mikor megkapta a parancsot a Tanácselnöktől vagy a Jegyzőtől, zsebre vágta a cédulára felírt tudnivalókat, majd a dobot a szíjjal nyakába akasztotta és elindult végig a falun. Megvolt a megszokott útvonala, ahol meg kellett állnia. Mindegyik templom előtt (református, katolikus), tereken, faluvégeken, egyszóval elég nagy területet kellet bejárnia a hírrel, de volt rá ideje éppen elég. Mikor odaért a helyszínre, megállt és elkezdte a dobverővel püfölni a bőrt, mire elősereglettek a házakból az emberek hogy meghallgassák. Idézek egy strófát a megszokott híranyagból:

„Közhírré tétetik! Először: Május 13 – án a Községháza udvarán eb oltás lesz.

Másodszor: A faluvégén, a focipályán Május 20 – én Országos Állat és Kirakodóvásárt rendeznek…”

      Pontokba foglalva voltak felsorolva a közölnivalók. Minden egyes téma felolvasása után a dobverővel nyomatékosította az elhangzottakat. Mikor mindet felolvasta, ismételten megverte a hangszert, majd apró lépteivel továbbindult a következő helyszínre. Mi gyerekként sokszor kísértük a kisbírót az útján körbe a faluba és élvezettel hallgattuk ismételten végig a mondanivalóját. A mai gyerekek egyszerűen nem tudják elképzelni ma már faluhelyen sem, hogy egykoron az eleiknél így történt a lakosság tájékoztatása a fontosabb tudnivalókról Később aztán hangosbemondókkal váltották fel a kisbíróság intézményét, de valahogyan az nem vált be igazán, mert elég visszhangosan lehetett hallani és sokszor érthetetlen volt az, amit akartak üzenni a Községházáról a lakosságnak.

      Az utolsó kisbíró is már örök álmát alussza a református temetőben. Manapság már az írásom legelején említett módon történik minden értesítés. Néha eszembe jutnak a régi szép idők, amikor kiszaladtunk az utcára a dobszót meghallgatni. Ilyenkor mintha az időgép visszaszállítana a múltba és kis falum poros utcáin járkálnék mezítláb nyáron a nagy melegbe és tátott szájjal hallgatnám a hírnök dobolását.

      Emlékek, drága szép emlékek. De jó hogy vagytok és kitörölhetetlenül belevésődtetek az elmémbe.

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Zirc. 2007. 05. 16

 

 

Szerkesztés dátuma: csütörtök, 2014. július 31. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 518


   


Tetszik