GYULA VÁRÁNAK FALAI…
Dicső múltunk emlékező tanújánál
Gyula várának falai mögöttem magasodnak,
Csónakázó tó vízébe kacsák belecsobbannak,
Miközben dicső századok előttem elsuhannak
Olyan élénken, hogy az emlékek belém sajdulnak,
Belevágnak a csontjaimba olyan nagy erővel,
Ahogyan viaskodtak egykor eleink a törökkel.
Dicső századok emlékét őrzik a régi falak,
De vajon a ma emberének mennyit is mondanak?
Át tudják érezni eleink nagy felelősségét,
Meg tudják érteni vére hullató dicsőségét
Azoknak, kik előtt jelentett valamit a Haza,
Annak védelme, nem csak a szélbekiáltott duma?
Most nemcsak a vár falai magasodnak fölöttem,
Nemcsak a hely szelleme kavarog most körülöttem,
Hanem úgy érzem, ha kellene én meg tudnám tenni,
Oldalamra kardot kötni, véremet kihullatni.
Kérdésem annyi lenne: Drága Véreim Magyarok!
Tudnátok velem jönni, ha veszélyben a Hazátok?
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2014. 08. 05. Kedd délután 14:03
