Archívum

 

„KÉREK EGY ÜVEG BAMBÓT! CAKUMPAKK! MINDENESTŰ!” Zsargó Misi Általános Iskolai Barátunkra emlékezve

„KÉREK EGY ÜVEG BAMBÓT!  CAKUMPAKK! MINDENESTŰ!”  Zsargó Misi Általános Iskolai Barátunkra emlékezve

 

 

 

 

 

 

 

„KÉREK EGY ÜVEG BAMBÓT!

CAKUMPAKK! MINDENESTŰ!”

Zsargó Misi Általános Iskolai Barátunkra emlékezve

 

   Egyre többször jutnak eszembe gyermekkorom gondtalan világának pillanatai. Akkor még nem foglalkoztatott bennünket a „mi lesz holnap” kérdése, mert erre ott voltak a Szüleink, akik éjt nappallá téve dolgoztak értünk. Általános Iskola padjait koptattuk, ahol bizony voltak néha olyan derűs pillanatok is, amelyet soha nem lehet elfelejteni, mert annyira belénk ívódtak a történések. Voltak köztünk jó tanulók, kevésbé szorgalmatosak, mint ahogyan ma is vannak, de mégis, együtt volt az osztály olyan szinten, hogy sikerült ötévente a javát összetrombitálnom egy kis találkára lassan immár az ötvenötödikre készülve.

    Sajnos páran már örökre eltávoztak tőlünk és az a Barátunk is, akire most ezzel a kis történettel emlékezem, 2010. 09. 25 – én elhunyt. Jó kedélyű, jókat hahotázó, vidám természetű gyerek volt, aki felnőtté válva sem hagyta el ezeket a jellemző tulajdonságait. Misi énekelni is jól tudott. Emlékszem, éppen énekóra volt és a tanár Úr, aki egyben az Iskola Igazgatója is volt, tartotta az órát, de becsengetéskor még nem tartózkodott bent a tanteremben. Természetes volt, hogy a felügyelet nélküli diákok nem tudnak csendben egy helyben megülni, most is ez történt. A hangulatnak megfelelően Misi ekkor rázendített egy pajzán nótára, ami az emlékezetem szerint így hangzott valahogy:

 

„Van nekem egy nejlon gatyám,

Abban van az én ceruzám,

Ha én aztat fel nem kötöm,

Kilátszik a szőrös tököm.”

 

  Talán még folytatta volna, de ekkor belépett Puskás Tibor Igazgató Úr és félbeszakította a produkciót ezekkel a szavakkal:

 

-Ejnye, Misi! Hát szabad ilyeneket énekelni?  

     A megszeppent diák nem szólt egy szót sem és az Igazgató Úr sem helyezett kilátásba büntetést ezért a pajzán nótáért.

   Szokás volt abban az időben a nyári szünetben kirándulásokat szervezni. Akkor még Államilag támogatott volt a tanulók kirándultatása, hiszen elég sok diák szülei nem tudták sehova elvinni gyermekeiket, mert faluhelyen segíteni kellett a ház körül, az aratásnál és egyéb munkálatokból is ki kellett venni a részünket nekünk is. Maradt az egyetlen lehetőség, a szervezett buszos országjárás. Eljutottunk Pécsre, Egerbe, Lillafüredre, Győrbe, Budapestre, Szegedre és még sorolhatnám, hogy milyen helyeket ismerhettünk meg akkoriban. Emlékszem arra is, hogy milyen nagydolognak számított, hogy édesanyám az útra vett nekem kicsi májkonzervet és ahhoz nyitót, amellyel kenyeret tudtam megkenni az úton a magammal hozott késsel. Nem volt akkor még akkora nagy flanc, mint manapság, amikor a legjobb szalámikat is szemétbe dobják a gyerekek, mert megunják, nem kell nekik. Mit nem adtunk volna mink szegény falusi fiatal gyerekek, az ilyen kajákért, de most nem ez a lényege a történetemnek.

   Manapság már kevésbé ismerik, főleg a fiatalok azt, hogy nem volt olyan bőséges kínálat üdítő italokból. Kis csatos, fél literes üvegekben voltak Bambi elnevezéssel, és amikor megálltunk, már nem emlékszem melyik városban pihenőre, lehetőség nyílott venni a kapott kis pénzecskénkből. Ha jól emlékszem, volt málna és narancs meg citrom ízű, egyszóval nem olyan sokféle, mint manapság.

Természetesen sorba kellett állni és Misi már nagyon türelmetlenül várta, hogy rá kerüljön a sor. Mikor odaért, harsányan elkiáltotta magát:

-Kérek egy üveg Bambót! – Az árus elnevette magát, gondolván, micsoda népség lehet ez, de visszakérdezett:

-Betétet is számoljak, vagy megiszod itt?

Misi kicsit elgondolkodott, majd rávágta szintén harsányan:

-Cakumpakk! Mindenestű!

  Így történt a nevezetes eset, amely azután szinte szállóigévé vált a későbbi, felnőttkori ötéves találkozókon is. Természetesen Misi is jókat szórakozott rajta, mikor valaki hangosan elkiáltotta magát:

 

Kérek egy üveg Bambót! Cakumpakk! Mindenestű!

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2014. 08. 06. Szerda délelőtt 10:20

 

Szerkesztés dátuma: szerda, 2014. augusztus 6. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 715


   


Tetszik  

Megjegyzések

Nagy Bálint
szerda, 2014. augusztus 6. 11:30
Kedves Barátaim!
A történetben említett Bambi már ki tudja hol lehet, de egy hasonlónak a képét megosztom veletek-:)))
Szeretettel: Bálint

Juhász Levente
csütörtök, 2014. augusztus 7. 03:46
Én, ha Bambi jut az eszembe, csak narancs színre és ízre emlékszem.
Szegény kátrány! Miatta, rá hivatkoz lett megszüntetve.
Pedig az nem oldotta a rozsdát, meg a fogat, mint a mai Coca-Cola.