DRÁGA EZ A KÉP NEKEM…
Mónikámra emlékezve
Drága ez a kép nekem, Édes Mónikám,
Ekkor még gondtalanok voltunk és vidám.
Pancsikoltunk a Harkányi strand vizében,
Gyönyörködtünk Baranyi táj szépségében.
Akkor épültél fel súlyos betegségből,
Korán kivetted részed a szenvedésből.
Szépen mosolyogtál gyönyörű orcáddal,
Nem törődve a világ összes bajával,
Hiszen ez mindig felnőttekre tartozik,
Mert ártatlan gyermek soha nem vétkezik.
Boldogok voltunk akkor Drága Mónikám,
Bárcsak szép orcádat még egyszer láthatnám.
Nyolc éve immár, hogy Örökre Elmentél,
Csak harminchárom év, amennyit élhettél.
Emlékeimben, szívemben itt vagy velem,
Kitörölhetetlenül, tanúm, Istenem.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2014. 08. 07. Csütörtök délután 12:05
U.I. Mónika Kislányommal Harkányban 1979 - ben
