KEDVES BARÁTAIM!
Áldott emlékű Édesapám egykor írt hozzám egy verset, amihez később én is tollat ragadva versben válaszoltam.
Fogadjátok Szeretettel most itt a két írást-:)))
Szeretettel: Bálint
GYERE VISSZA, FIAM!
Paraszti lelkem teérted kiált,
Valahol messze, halld meg, szép fiam!
Neked szól most a drága üzenet,
Az ősi földnek – hallod? – lelke van.
Nem veszett el, virul paraszt fajtád,
Édes fiam, itt minden szépre vált.
Kitárja karjait a nagy Természet,
Hallod ezt a csodálatos zenét?
Nekünk zeng itt az Élet himnusza,
Dalol a föld, dalolnak az ekék.
Ne légy te ott kivert, boldogtalan,
Hagyj ott mindent, gyere vissza, fiam!
Minden fűszál, bokor és vadvirág,
Akácokon méhek zümmögése.
Paraszti lelkünk nézd, hogy emeli
Pacsirtahangos szép magyar égre.
Míg el nem sodor vad, kósza iram,
Gyere haza, gyere vissza, fiam!
Vagy még mindig idegennek nézed,
Úgy érzed, hogy itt még most sincs helyed?
A régi utak egyenesbe szálltak,
Begyógyult már apád szívén a seb.
Feldúlt lelke újra szép helyén van,
Kis falud vár, gyere vissza, fiam!
Feldübörög a temetők csendje,
Őseid a sírban nem nyughatnak.
Temagadnak vetsz, magadnak aratsz,
Szabadságról szép lelkek dalolnak.
Ott a gyárnak füstje és korma van,
A föld kiált. Gyere vissza, fiam!
Telt kalászok zizegnek a mezőn,
Bearanyozza forró napsugár.
Dobj el mindent magadtól – és rohanj –
A megérett szem aratásra vár.
Búzatenger intett álmaimban…
Fogjunk kaszát – s menjünk együtt, fiam!
Nagy Bálint
VISSZAJÖVÖK APÁM
Hegyek közt megbúvó gyönyörű falucska,
Gyermekéveimnek rejtélyes világa.
Visszavágyom, mindig akárhova térek,
Nem tudom feledni ezt a szép vidéket.
Te is elmégy fiam, kérdezte Jóapám?
Hallgattam szótlanul, s úgy néztem Jóanyám.
Mindketten érezték, örökre elmegyek,
Tudták felnőtt már a nemrég még kisgyerek.
Szemembe könny tolult, hisz én itt születtem,
Csesznekvár tövében kincseket kerestem.
Kincset nem találtam, de emberré lettem,
Mindezt Édes Szüleimnek köszönhettem.
Bejártam a vidék elrejtett zugait,
Zöröghegy lankáit Hajmásnak tavait.
Kőpince forrásnál szomjamat oltottam,
Illatos szénában jóízűt aludtam.
Minden fűhöz – fához szóljon most énekem,
Minden apró emlék olyan kedves nekem.
Vígan dalolnak az énekes madarak,
Csörtetve vágtatnak az erdei vadak.
Rózsák illatoznak az Anyám kertjében,
Újra könnyek gyűlnek mostan a szememben.
Visszajövök Apám, hiszen el sem mentem,
Mindig itthol voltam Veletek lélekben.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 1986. 02. 18
