Archívum

 

MIKOR ELTŰNT ALÓLAM A MEDENCE FENEKE Emlék 14 éves koromból

MIKOR ELTŰNT ALÓLAM A MEDENCE FENEKE  Emlék 14 éves koromból

 

 

 

 

 

 

 MIKOR ELTŰNT ALÓLAM A MEDENCE FENEKE

Emlék 14 éves koromból

 

     Megboldogult ifjúkoromban a Bakony hegyei között falusi gyerekként, bokáig érő folyóvizekben szoktunk mi fürödni. Elrekesztettük a vizet egy kis gáttal, hogy valamivel nagyobbra megduzzadjon, azután feketeszínű klott gatyában (ez volt a divat akkortájt és mi csak egyszerűen glottgatyának hívtunk) lubickoltunk benne. Természetesen nagyon nem tudott felmelegedni, mert az állandó folyás közben a napsugár nem volt mit melengessen. Egyszer majdnem tragédia történt, mert a Sanyi unokatestvérem megpróbálva a fejesugrást a csekély kis vízben, bizony kissé belefúródott a feje, és ha nem megyünk oda időben, belefulladt volna.

       Az említett strandolási szokások miatt természetesen nem is tanulhattam meg úszni még egy kicsit sem. Később ugyan Győrbe kerülve, a vizek városába, lehetőségem lett volna, de valami miatt ez mindig hátrébb tolódott. Senki nem volt a környezetemben, aki nagyon ösztökéljen arra, hogy próbáljam meg a karcsapásokat. Egy kicsit előreszaladtam a történetemben, ezért visszatérek az Általános Iskolás időszakra.  1962 – ben vége lett az iskolának, utolsó búcsúzásként elvittek bennünket kollektívan Keszthelyre, ahol egy Ifjúsági találkozó volt szervezve. Ott hallottam először énekelni Német Lehelt, aki akkor már ismert slágerénekesként lépett fel, de később külföldre disszidált, ha jól tudom.

     A koncert után tanáraink átvittek bennünket Hévízre, egy kis fürdőzésre a meleg vizes medencébe. Ott lubickoltam többedmagammal a hónaljig érő vízben, aki meg tudott úszni, az beljebb merészkedett a mélyvíz irányába. Ahol én voltam, biztonságosnak látszott annyira, hogy ne kelljen félnem, ne kelljen a nem létező úszástudományomat szégyellnem mások előtt. Vidáman áztattam magamat a kellemesen meleg vízben, amikor egyik pillanatról a másikra hirtelen eltűnt lábam alól a talaj. Kétségbeesett kapálózásba kezdtem, gondolván arra, hogy itt fogok most meghalni. - Nesze neked élet, nesze neked ifjúság, itt a vég! – gondoltam, miközben az életem filmje, az én nyomorúságos egyszerű életem egy szempillantás alatt lepergett előttem. Láttam magamat csecsemőként megszületni, gőgicsélni, játszadozni óvodásként, láttam a szüleim kétségbeesett arcát kisiskolásként, mikor betegágyam mellett virrasztottak. Ezenközben hol a víz felett voltam, hol pedig kint a felszínen és akkor kiabálni kezdtem: - Lajos segíts!

- Lajos az egyik, szomszédunkban lakó iskolatársam volt, aki tudott úszni velem ellentétben. Nem tudtam, merre van, de ijedtségemben csak ő jutott az eszembe.

     Egyszer csak éreztem azt, hogy a segítő kezek talpra állítanak, majd kisegítenek a medence szélére. Kiderült, hogy Lajos valóban meghallotta a hangomat és hatalmas karcsapásokkal szinte egyszerre ért oda a fürdőmesterrel, és együtt hoztak ki a vízből. Az is kiderült, hogy nem volt mély a víz ott sem ahol elmerültem, hanem egy kicsit lejtett a medence és én azon elcsúszva kerültem víz alá. Ha a lélekjelenlétem nem hagy el, magam is talpra tudtam volna állni, mert nem ért magasabbra a nyakamnál, de az ijedtségben én ezt nem tudtam megtenni.

      Ezt megúsztam, alig nyeltem egy pár kortyot a vízből, de egy időre elment a kedvem a fürdőzéstől. Annyira tartottam a víztől a továbbiakban, hogy Győrben, a Termálfürdőben, később meg bárhol ahol strandoltunk, ha már derékig ért a víz, akkor én inkább elkezdtem araszolni visszafele a part irányába. A tudatalattimba rögződött az a kis félsz, hogy baj lehet, ha beljebb megyek, ahol növekszik a víz mélysége. Lehet, hogy én vagyok a Világon a Halak jegyben születettek közül, aki nem tud úszni, nem tudom. Lehet, hogy az is közrejátszik, hogy nyolc hónapra születvén, a Halak jegybéli viszonyok rám nem vonatkoznak? Talán ezt már sohasem fogom megtudni. A még hátralévő időmben pedig csak ellubickolgatok a derékig érő strandok vizében is.

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Zirc. 2007. 06. 06

 

U.I. Jelenleg Gyulán élek és a Kedvesem is meg szeretett volna tanítani, úszni, de azt hiszem, az előzmények ismeretében már nem fog megtörténni-:)))

Szerkesztés dátuma: hétfő, 2014. október 13. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 781


   


Tetszik