Archívum

 

„KISFIAM! ÚGY MEGENNÉK EGY KIS KÁBOSZTÁT!”

„KISFIAM! ÚGY MEGENNÉK EGY KIS KÁBOSZTÁT!”

 

 

 

 

 

 

 

 

 ÁLDOTT EMLÉKŰ ÉDESANYÁMRA SZERETNÉK EMLÉKEZNI EZZEL A NÉGY ÉS FÉL ÉVVEL EZELŐTT ÍRT IGAZ TÖRTÉNETEMMEL-:)))

SZERETETETL: BÁLINT

 

„KISFIAM! ÚGY MEGENNÉK EGY KIS KÁBOSZTÁT!”

 

 

    Szülőfalum Bakonyszentkirály nem kimondottan káposztatermelő község. Ettől függetlenül van egy olyan földterülete a falun kívül, amelyet „Káposztáskertnek” hívtak valamikor. A gazdák ezt olyan zöldségfélék termesztésére használták, amik a mindennapi ebédfőzéshez nélkülözhetetlenek voltak valamikor. Később a Termelőszövetkezet megalakulása után elveszítette az eredeti funkcióját. Érdekességként szeretném még megemlíteni, hogy ezen a területen találtak régészeti leleteket annak bizonyítására, hogy római kori település is volt itt valamikor.

    Családunkban mindig becsülete volt a káposztának. Nem nagy területen termesztettünk, de annyit mindig, hogy a következő szezonig savanyított formában mindenképpen kitartson. Máig nagyon szeretem az ebből készült ételeket. Káposztás tészta, rétes, paradicsomos káposzta, töltött, rakott, disznótoros, székelykáposzta stb. Káposztalevest életemben egyszer ettem, de az óta is, ha rágondolok, összefut a nyál a számban, mert olyan finom volt.1985 márciusában-Moszkvában jártam egy női kirándulócsoporttal a Nemzetközi Nőnap megünneplésére. Úgy kerültem a női delegációba, hogy segítettem a szervezésben és így nem kellett az útért fizetni, csak a költőpénzt. Abban a modern szállodában voltunk elszállásolva, ami a Moszkvai Olimpiára készült. Ketten voltunk a 40 fős csoportban férfiak. Egy litván tolmács, aki Veszprémben a Nehézvegyipari Egyetemen dolgozott és szabadidejében idegenvezetőként is vállalt munkát. Ott kaptunk az egyik étkezésnél egy olyan csodálatosan finom levest, amely többféle káposztából készült, még piros is volt közte. Egyedül a kelkáposztáért nem vagyok annyira oda, de szükség esetén azért azt is megeszem. Mikor még Apai Nagyapám is élt, az Ő reszortja volt a savanyú káposzta készítés műveleténél a mezítláb végzett tiprás, de ezt a „NAGYAPÁM MIKOR A KÁPOSZTÁT SZAPULÓBAN TAPOSTA… Apai Nagyapám emlékére” című írásomban részletesen is elmeséltem már. Később Édesapám egy kisebb hordóban nálunk csinálta ugyanezt, gondoskodva a finomságról. Annyira szeretem és ma is kedvencem, hogy csak úgy natúrban is volt, hogy egy tányérral megettem belőle. Nem beszélve a finomsága mellett az egészségre való kihatásáról, hisz a C-vitamin tartalma miatt még egy csomó hasznos anyaggal rendelkezik. Főleg influenzás időben ajánlom mindenkinek, mert ellenállóbbá teszi a szervezetet a vírusokkal szemben, ami manapság a drága gyógyszerek hallatán nem elhanyagolható szempont.

     Szerintem az a baj, hogy manapság a nagyüzemi termelésben már nem fordítanak elég hangsúlyt arra, hogy belekerüljenek mindazok a hozzávalók, amelyet a már idézett írásomban is részletesen leírtam. Sajnos olyan igazi házi savanyított káposztával már nagyon ritkán lehet találkozni, legalábbis a mi vidékünkön. Rá vagyunk kényszerülve arra, hogy megelégedjünk azzal, ami kapható a boltokban készen. Nekem azonban van egy egyéni módszerem, amivel kissé feldobom a savanyú káposzta ízét. Vegyes savanyúságot is keverek hozzá, előtte jól kicsavarva mindegyiket, majd egy kis étel ízesítőt és saját készítésű fokhagyma kivonatot is adok hozzá.

     Tapasztalataim alapján elmondhatom azt, hogy jó hatással van a szervezetemre, erősíti az immunrendszeremet és semmiféle mellékhatása sincsen. Nekem van egy kis gyomorsav feleslegem, de a káposzta fogyasztásakor egyáltalán nem veszem észre, hogy attól emelkedne a szint. Segít a meghűléses időszakot úgy átvészelni, hogy legalább 15 éve már, hogy semmilyen gyógyszert nem fogyasztok ezekben az időszakokban. Savanyú káposzta és gyógyteák őrzik az én egészségemet, ami számomra megnyugtatóbb, mint akik marékszámra eszik az immunrendszert gyengítő különféle tablettákat és porokat, folyadékokat, amit az orvos felír.

     Szóval, a mi családunkban hagyománya és tisztelete van ennek a kitűnő, vitaminokban gazdag éteknek.2010. január 27 – én Édesanyámnál a szokásos fa behordáson munkálkodtam. Közben bementem melegedni és beszélgettünk. Elmondta, hogy bátyáméknál disznóvágás volt és hoztak egy kis kóstolót. Resztelt máj és pecsenye volt aznap az ebédünk. Édesanyám egyszer csak felsóhajtott:

-Kisfiam! Úgy megennék egy kis káposztát. Azt nem hoztak a disznótorból, pedig biztosan készítettek, hisz disznóvágáskor mindig szoktak.

-Sose búsuljon Idesanyám! Szombaton, ha jövök, hozok magammal savanyú káposztát meg húst és akkor főzök én Magának olyan finom székelykáposztát, hogy még az ujjait is megnyalja utána.

    Úgy is történt. Édesanyám köménymagos rántott levest és túrósbugyrot, lekváros buktát és sóskiflit készített, én pedig megfőztem a székelykáposztát. Egy kiló káposztából és egy kiló húsból főztem, hogy legyen benne bőségesen az alapanyagokból. Dicsekvés nélkül elmondhatom, hogy finomra sikeredett. Mindketten, mint ahogyan felénk mondják, jól belaktunk belőle. Azért még a tetejébe letuszkoltam két buktát és egy bugyrot, pedig azt hittem, már semmi nem fér belém. Mikor elbúcsúztam Édesanyámtól, láttam azt a szép hálásan csillogó szemeit, amely azt jelezte felém szótlanul, hogy ezzel az egyszerű cselekedettel is milyen örömet tudtam neki szerezni.

 

DRÁGA ÉDESANYÁM!

 

Áldjon meg az Isten és adjon még időt mindkettőnknek, hogy máskor is főzhessek Neked székelykáposztát!

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Zirc. 2010. 01. 31

 

 

Szerkesztés dátuma: kedd, 2014. október 28. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 896


   


Tetszik