NOVEMBER TIZEDIKÉN…
November tizedikén, az ablakon kinézek,
Mert a késő Őszi Napsugarak megigéznek.
A felkelő Napnak látványában gyönyörködöm,
Hiszen ez számunkra ma még egy olyan nagy öröm,
Amelyért hálával tartozunk a Teremtőnek,
Aki engedélyt adott még egy kis jó időnek.
Ablak előtt nyírfalevelek szépen sárgulnak,
Utcán a gépjárművek berregve elgurulnak,
De én most a nyitott ablak előtt kitekintve
Nem gondolok rövidesen beköszöntő Télre.
Most még arcom fürdetem kései Napsugárban,
Bensőmből előtörő Szerelmes Boldogságban.
Kétezer tizennégy. November tizedikének
Reggelén örülök a madárkák énekének,
Akik most is házak környékén vidáman szállnak,
Mert ők is örülnek melengető Napsugárnak.
Ablakból üzenem hideg havat gyártó Télnek:
Ne siessél fagyot hozni a „Magyari” népnek!
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2014. 11. 10. Hétfő délelőtt 9: 28
