PÁR SZÁL PIROS VIRÁGGAL…
Kitaszítottként, fázósan ül a padon
Pár szál piros virággal a kezében ül a padon,
Lehet, hogy csak mának él, nem gondolkodik holnapon.
Talán ma még egy falatot sem evett, nincs rá pénze,
De piros virágok mégis illatoznak kezébe.
Körötte ködbe borult minden ezen a reggelen,
Arca borostás, mélázik múltbéli emlékeken,
Mikor még neki is volt házikója és családja,
Most pedig ide kényszerült a „mindenki” padjára.
Talán minden vagyonkája a rajta lévő ruha,
Meg az a nem is tudni honnan szerzett pár szál rózsa.
Meggörnyedve és fázósan ül ott egy szál magába
De nem látszik, mégis ott van a könny szeme sarkába.
Édes Jó Istenem Add, Hogy Már Ne Sokáig Fázzon,
Újra Rendezett Otthonra és Családra Találjon!
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2014. 12. 15. Hétfő délelőtt 10: 20