HÁROM ÉVE MÁR, HOGY
ÖRÖKRE ELMENTÉL…
Drága Édesanyámra Emlékezem
Három Éve Már, Hogy Örökre Elmentél,
Drága Édesanyám, De El Sem Köszöntél,
Mert Vívtad Harcod a Kegyetlen Halállal,
Hiába Szólt Ablakon Túl a Madárdal.
Lehunyt Szép Szemeid Nem Tudtad Kinyitni,
Nem Tudtál Már Senkinek Visszainteni.
Kiszáradt Ajkaid Sem Nyíltak Már Szóra,
Készültél Apámmal a Találkozóra.
Emléked Tovább Él Szomorú Szívemben,
Kedves Lényed az Emlékező Lelkemben.
Nem Feledem az Együtt Töltött Éveket,
Közösen Főzött Finom Húsleveseket,
Vagy Mikor Felidéztük Apám Emlékét,
A Paraszti Munkátoknak Nehézségét.
Apám Kaszálta a Gabonát Szép Rendbe,
Te Meg Marokszedőként Szedted Kévékbe.
Emlékszem Arra is, Mikor Beteg Voltam,
Gyerekként Lázasan az Ágyamat Nyomtam.
Vizesborogatást tettél Homlokomra,
Fülembe Suttogva: Meggyógyulsz Holnapra.
Zsíros Kenyeret Kértem Egykoron Régen,
De Te Csendes Szavakkal Azt Mondtad Szépen:
Kevés Zsír Van Kisfiam Most a Vindőben,
Spórolnunk Kell Vele Most Már a Jövőben.
Szomorúan Kimentem Akkor Játszani,
De Te Mégis Nekiálltál a Zsírt Kenni
Frissen Sütött Kenyérszelet Tetejére,
Aztán Kihoztad Utánam Nagy Sietve.
Köszönöm Édesanyám, Hogy Ilyen Voltál,
Nagy Szükségben is Kisfiadra Gondoltál.
Hiányzol Nagyon, Hogy Örökre Elmentél,
Kilencven Évesen is Élni Szerettél.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2015. 02. 21. Szombat délután 13: 34
