Archívum

 

HÁZI ÁLDÁS

HÁZI ÁLDÁS

 

 

 

 

 

 

 

HÁZI ÁLDÁS

 

    Évtizedekkel ezelőtt, amikor csak a ráérő időm engedte, előszeretettel kutakodtam régi parasztházak padlásain szülőfalumban. Természetesen ilyenkor mindenféle lim – lom közepette mások számára értéktelennek tűnő, de nekem mégis kincset érő tárgyakra, iratokra és egyéb holmikra bukkantam. Régi kalendáriumok, újságok, birtoklevelek, viaszpecsétes több évszázados iratok, régi pénzek, használati tárgyak porosodtak a padlások poros rejtekében, vagy ládák, kiöregedett táskák mélyén. Rokkák, régi bölcsők, cserépedények, parazsas vasalók, és még ki tudná felsorolni, hogy mik kerültek elő kutakodásaim nyomán.

Saját padlásunkon találtam meg Édesapámnak olyan fiatalkori vers kéziratait, amikről már régen elfeledkezett, mert nem tudta, hogy hova lettek elrakva az évek során. Emlékszem, hogy milyen öröm fogott el akkor engemet is, mert láttam az arcára kiülni azt a határtalan boldogságot, amit ezzel okoztam számára. Mi reformátusok vagyunk, ezért szokás volt a lakásban a szoba falára kirakni a Házi áldást, amelyben a következő állott:

 

„Hol hit, ott szeretet,

Hol szeretet, ott béke,

Hol béke, ott áldás,

Hol áldás, ott Isten,

Hol Isten,

Ott szükség nincsen.”

 

    Talán ezért is véstem eszembe nagyon mélyen akkor, mikor mindennap találkoztam a kis képpel a falon. Talán az sem véletlen, hogy máig sem felejtettem el és az írásaimban, főleg a verseimben is visszatérő motívum a SZERETET. A Szeretet elsődlegességét ma is vállalom immár hatvanharmadik évemet taposva, mert ez éltet, ez erőt ad mindenféle nehézség könnyebb elviseléséhez.

Mindig az egyetemes szeretet munkálkodott bennem, amelyet annak idején még hittanórán ismerhettem meg a Szeretet Himnuszából:

 

„Szent Pál Korinthusbeliekhez írt 1. Levele 13. rész.

 

Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengõ ércz vagy pengõ czimbalom.

És ha jövendõt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem + van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökrõl, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.

És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tûzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.

A szeretet hosszútûrõ, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.

Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,
Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;

Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltûr.
A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendõmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.

Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:

De mikor eljõ a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.
Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illõ dolgokat.

Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színrõl színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.
Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a
SZERETET.

 

(Biblia Károli Gáspár fordítás)

 

 

     Ennél szebben, azt hiszem, az óta sem fogalmazta meg senki, mert szinte naprakészen minden benne van, amit manapság is be lehet, be kellene tartanunk.

Egyszer mikor szintén a padláson búvárkodtam, egy poros, kissé már megfakult képet találtam. Letisztítás után egy csodálatosan színezett, a két Világháború között nyomatott Házi áldást olvashattam. Ugyanazt, amit már régtől fogva ismertem családunkban, de ez a maga szépségével, eredetiségével számomra még jobban kiemelte a szöveg lényegét. Féltve őrzöm a családi archívumban, hogy mindig kéznél legyen, ha esetleg meginognák a hitemben. Az utolsó két sora ad erőt olyankor is számomra, mikor kicsit elcsüggedve, de a küzdelmet soha fel nem adva próbálok továbblépni a számomra kijelölt úton:

 

Hol Isten,

Ott szükség nincsen.”

 

     Jelen írásomhoz mellékelem a szülőházunkban Édesanyámnál még most is meglévő bekeretezett példányt, ami ugyan nem olyan régi, mint a padlás rejtekében talált, de ugyanaz a kéz tervezhette valamikor. A hátlapjáról azért nagyjából behatárolható készítésének az időpontja, hisz forintban van az ára megadva. Természetesen mellékelem a másik, régebbi példány fényképét is.

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Zirc. 2010. 08. 01

 

 

 

Szerkesztés dátuma: kedd, 2015. május 26. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 1,627


   



Megjegyzések

Nagy Bálint
kedd, 2015. május 26. 13:26
Kedves Barátaim!
A másik kép, amiről a cikkben beszéltem-:)))
Szeretettel: Bálint

Nagy Bálint
csütörtök, 2015. május 28. 06:41
Kedves Ottó!
Nagyon szívesen-:)))
Szeretettel: Bálint

1