AKI MÉG A DINNYÉKBE IS
BELEFARAGTA VERSEIT
Csorcsán Szűcs Imre Parasztköltőre emlékezve
Valamikor hajdanában élt az Alföldön (Hódmezővásárhely – Sóshalom 1907. 02. 21 - 1990. 05. 21) egy Parasztköltő, Csorcsán Szűcs Imre. Verseit nem csak füzetekbe, hanem a dinnyeszezonban előszeretettel faragta bele a görögdinnyékbe is, ami egyedülálló a hasonló témában alkotó Parasztlírikusok között. Több versében is írt erről a szenvedélyéről, most az egyiket idézném fel azok számára, akik esetleg még nem találkoztak a nevével:
VAN EGY RÉGI ROSSZ
SZOKÁSOM
Van egy régi rossz szokásom,
Dinnyéimet befirkálom.
Minden nyáron mint egy gyermek
Írok mindre egy – egy verset.
Édesanyám haragudott,
De szokásom nem változott,
Bár igazat neki adtam,
Verseimet csak faragtam.
Ő már szegény régen halott,
S én e szokás rabja vagyok.
Emlékét bár mindig áldom,
Dinnyéimet befirkálom…
Csorcsán Szűcs Imre
Jómagam számára akkor vált ismertté a neve, mikor Barátaim segítségével 1999. 01. 09 - én létrehoztuk a „Bakony, Te Szép Hazám” Magyar Parasztköltők Nagy Bálint Alapítványát és kezdtük el összegyűjteni a még élő, illetve emléküket ápoló Parasztköltők hagyatékát, műveit. Mivel Csorcsán Szűcs Imre már akkor kilenc éve elhunyt, csak egy kis töredék jutott el hozzánk az életművéből, de máig mosolyogva veszem kezembe a görögdinnyéket vásárláskor, mert Imre bácsit látom magam előtt, ahogyan vési bele a verseit. Most, hogy éppen szezonja van ennek a finom gyümölcsnek, azt gondoltam, mivel már harmadik éve Gyulán élek és Hódmezővásárhelyt is megjártam, ahol Szülei tanyáján született, ezzel a kis megemlékezéssel rovom le a tiszteletemet iránta. Írásomhoz mellékelem az egyik faragott dinnye fényképét is, ami ugyan nem az idehozott versét tartalmazza, de mégis saját szavaival beszél a szenvedélyéről, amelyet már az Égi dinnyeföldeken művel tovább.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2015. 07. 24. Péntek Délelőtt 9: 55
Az a bizonyos dinnye, amelybe a költő z egyik versét belefaragta-:)))
Szeretettel: Bálint