Archívum

 

„Pannonia! Vergiss Deine Todten Nicht, Als Kläger Leben Sie!” Magyarország! Ne feledd halottaidat, mint vádlók élnek ők! Gondolataim az Aradi Vértanúk Emléknapján

„Pannonia! Vergiss Deine Todten Nicht,  Als Kläger Leben Sie!”  Magyarország! Ne feledd halottaidat, mint vádlók élnek ők!  Gondolataim az Aradi Vértanúk Emléknapján

 

„Pannonia! Vergiss Deine Todten Nicht,

Als Kläger Leben Sie!”

Magyarország! Ne feledd halottaidat, mint vádlók élnek ők!

Gondolataim az Aradi Vértanúk Emléknapján

 

 

   Sokszor gondolkodtam már azon a mögöttem lévő nem is kevés évtizedben, hogy 1848 – 49 – ben mi késztetett arra különféle nemzetiségű, kiváló magas rangú katonatiszteket, hogy teljes mellszélességgel tevékenyen kiálljanak a Magyar Nemzet Szabadságáért vívott küzdelme mellett. Osztrák, német, szerb, horvát, magyar - örmény, lengyel állampolgárságú ember gondolta azt, hogyha kell, akkor az élete árán is megvédi a magyarság érdekeit a császári, majd később az orosz cári csapatokkal szemben. Mint tudjuk, a túlerő végül győzött és az iszonyatos megtorlás áldozatául estek ezek a bátor harcosok, de még a bitófa és a sortűz előtt is emelt fővel vállalták azt, amiért a kardjukat felajánlották elődeinknek.

    2015. 06. 09 – én volt szerencsém egy csoporttal együtt Párommal részt venni egy Aradi kiránduláson, ahol természetes volt, hogy tiszteletünket tegyük a Vértanúk Emlékművénél. Meghatottan álltunk ott és bennem felelevenedtek mindazok a hősies küzdelmek, amikben ezek a kiváló Mártírhalált halt Hősök részt vettek és alig tudtam a könnyeimet visszafogni, hogy ki ne csorduljanak. Lehet, többé már nem lesz alkalmam, hogy újra itt legyek, éppen ezért fényképekkel és egy kis videóval próbáltam még jobban belém vésni, ami értelmet adott nekik, hogy vállalják mindazt, amit megpróbáltak tenni Hazánk Függetlenségéért és Szabadságáért. Egy szerény kis Szonettel is adóztam hazajövetelem után a Hősöknek:

 

ARADON A VÉRTANÚK ELŐTT…

Lehajtott fővel tisztelegtem a Hősök Emlékének

 

Aradon a Vértanúk Előtt álltam

Meghatottan és nagyon szomorúan.

Emlékművüknél most először jártam,

 Gondolatban ott voltam a csatákban,

 

Ahol Együtt harcoltam Velük bátran,

Több nemzet fiaival a Hazánkért.

Hős Tizenhármak nemcsak a csatákban

 Küzdöttek Összefogva Szabadságért,

 

Hanem Szavakban és Emberségükben,

Tetteikben is oly Példát Mutattak,

Mely Megmarad az Emlékezetünkben.

 

Aradon a Vértanúk Előtt álltam,

Visszagondolva a Dicső Napokra,

Majd obsitosként csendben szalutáltam.

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

Gyula. 2015. 06. 17. Szerda délelőtt 10: 30

 

     A Vértanúk Emlékművéről készült kis videóm az alábbi linkre kattintva megtekinthető:


https://www.youtube.com/watch?v=TrdgbhijM0I

 

    Decemberben lesz három éve immár, hogy az Alföld Gyöngyszemében élek. Az eltelt időszakban igyekeztem valamilyen szinten megismerkedni a régi város történelmi múltjával is. Gyulának, mint sokszor a történelem során, ebben az időszakban is különös jelentősége volt, hiszen itt őriztek az Aradon kivégzett főtisztek közül tízet az orosz csapatok, hogy azután az osztrákoknak átadva ők is a hóhér kezére kerüljenek Haynau „jóvoltából.”

   Most, hogy az Aradi Vértanúkra emlékezem, még egy szerény kis epizód is eszembe jutott az évtizedek távlatából. 1974 – 78 között munka mellett végeztem el a középiskolát és érettségiztem le Veszprémben a Dolgozók Önálló Középiskolájában. Az utolsó évben az Iskola Igazgatója volt a magyar és történelem tanárunk. Szigorú, kemény ember volt, aki megkövetelte, hogy kellően felkészülten jelenjünk meg az óráin. A magyar és történelem tantárgyak Általános Iskolai tanulmányaimtól kezdődően mindig a kedvenceim voltak, éppen ezért nem esett nehezemre megfelelni az elvárásainak, de sok időt is eltöltöttem a felkészüléssel, mert jaj lett volna nekem, ha nem ezt teszem. Hogy miért, azt is elmondom.

   Az előző órai anyagból óra elején mindjárt ismétlésként feltette a kérdéseit és amennyiben senki nem nyújtogatta a kezét feleletre és felszólításra sem volt megfelelő a válasz, márt fordult is felém a következő szavakkal:

-Senki nem tudja? Maguk egyáltalán nem készülnek az óráimra! Na, majd a történész barátunk megmondja! – azzal feltűnően felém fordulva rám mutatott. Pácban is lettem volna, ahogyan már az előbb céloztam rá, ha nem tudom a helyes választ. Senki ne vegye ezt dicsekvésnek, mert szorosan kapcsolódik a mai megemlékezéshez. Az ominózus, egyik ilyen felszólítás témája pontosan az volt, ami szerény írásomnak a címe, mégpedig az, hogy:

-Mi volt az a német nyelven megfogalmazott, szállóigévé vált mondás az Aradi Vértanúkkal kapcsolatban?

    Szerencsém volt és felkészülten, mondhatnám jól bemagolva meg tudtam mondani.

 

„Pannonia! Vergiss Deine Todten Nicht,

Als Kläger Leben Sie!”

Magyarország! Ne feledd halottaidat, mint vádlók élnek ők!

 

   Végezetül még annyit szeretnék elmondani, hogy ma is tisztelettel felnézek azokra a Hőseinkre nemzetiségüktől függetlenül, akik életüket áldozták Hazánk Függetlenségének és Szabadságának Oltárán.

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2015. 10. 06. Kedd Délután 12: 20

Szerkesztés dátuma: kedd, 2015. október 6. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 1,132


   


Tetszik