AZ IDŐ FORGATAGÁBAN… Hatvannyolc év van már mögöttem

AZ IDŐ FORGATAGÁBAN…  Hatvannyolc év van már mögöttem

 

 

 

 

 

 

 

AZ IDŐ FORGATAGÁBAN…

Hatvannyolc év van már mögöttem

 

Az idő forgatagában csak egy porszem vagyok,

Ettől függetlenül ragyognak rám a csillagok.

Vadregényes Bakonyomban egykor megszülettem,

De a Világ megváltója azért nem lehettem.

Igaz, nem is akartam, mert fából vaskarika

Sohasem lesz az ember, bárhogyan is akarja.

 

Az idő forgatagában csak egy porszem vagyok,

Ettől függetlenül ragyognak rám a csillagok.

Kijártam az Élet Iskoláját bőségesen,

Fajtámnak ranglétráján oly nagyon keservesen

Tudtam csak előre haladni, hogy a vagyonnak

Közelébe sem kerültem, maradtam olyannak,

 

Akinél Tisztesség és Becsület volt csak a fontos,

Nem hogy az én Lelkiismeretem legyen foltos.

Volt, hogy téveszmék is zsákutcába vittek engem,

Úgy éreztem, hogy már az Istent sem kell szeretnem.

Csalódásom után be kellet ismernem már azt,

Hogy az Urunk nélkül nem nyerhetek többé vigaszt.

 

Arra is rájöttem a hatvannyolc évem alatt,

Hogy a sok ígéret sohasem lett írott malaszt.

Magyar Egységet Szakított Szét a Politika,

Balról – jobbról egyaránt, mint Nappalt az Éjszaka.

Most kicsit lenyugodva, de mégsem megnyugodva

Várom, Hogy Mikor Lobog Újra Egység Zászlaja?

 

Az idő forgatagában csak egy porszem vagyok,

Ettől függetlenül ragyognak rám a csillagok.

Mögöttem a megélt múltam jó vagy rossz voltával,

Jelenemben az Országunk Gondjával – Bajával.

Vajon Egy Év Múlva, ha Még én is Itt Létezek,

Trikolórunkat Közösen Fogják Majd a Kezek?

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2016. 03. 13. Vasárnap Délután 17: 20

 

Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2016. március 13. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 371


   


Tetszik