DÖMÖTÖR LAJOSRA EMLÉKEZVE A NEVE NAPJÁN
Reggel a naptárra tekintve szemembe ötlött, hogy ma Lajos napja van. Természetesen azonnal eszembe jutott egy nagyon Kedves régi Barátom, akinek mosolygós arcára, harsány hangjára ma is nagyon jól emlékszem. Több éven keresztül együtt is dolgoztunk Zircen a Robix Üzemben még a „Rendszerváltás” előtt a régi szép időkben. Több mint öt éve már, hogy örökre itt hagyott bennünket. Neve napján most egy akkor írt nekrológszerű írásommal szeretnék emlékezni:
„BARÁTOM!
MOSOLYOD ÖRÖKRE AZ ORCÁDRA FAGYOTT.
DÖMÖTÖR LAJOS BARÁTUNKRA EMLÉKEZVE
DRÁGA LAJOS BARÁTOM!
Őszintén megvallom Neked, hogy ezen a legutóbbi vicceden nem igazán tudtunk nevetni, akik régtől fogva ismertünk és szerettünk, a barátod voltunk. Se szó, se beszéd, csak úgy fogod magadat és örökre, mindössze 61 évesen itt hagysz bennünket, nem gondolva arra, mi lesz ezután velünk. Tőled hosszú évtizedek óta megszoktuk azt a harsány kommunikációt és derűt, most meg csak úgy, mint aki halkan szeretne már tovább menni a kertek alatt, szó nélkül eltűnsz előlünk. Elindulsz egy olyan úton egy olyan világba, ahonnét soha nincs már többé visszatérés.
DRÁGA LAJOS BARÁTOM!
Az Isten szerelmére kérlek, kérünk Tégedet, csettints egyet és teremj itt újra közöttünk azzal a levegőt hasító éles, harsány hangoddal, derűs gesztusaiddal és vidámítsd meg újra az életünket, hisz Nélküled már semmi sem az, mint annak előtte volt.
Mindannyian tudjuk, hogy társaságban, ha a hangulat nem volt valami derűs, mikor megjelentél, percekkel később már mindenki (Bocsásd meg nekem a parlagi kifejezésemért, de a Te esetedben remélem, nem veszik bántónak az ismerőseink ezt az őszinteségemet most) dőlt a röhögéstől. Te egyszerűen nem tudtad azt elviselni, ha nem volt élet a beszélgetésekben, mert szerettél a középpontban lenni és szórakoztatni.
Világéletedben a Hölgyek udvarias tisztelője voltál, akiknek még a vidám körmondataiddal is úgy igyekeztél kedveskedni, Őket szórakoztatni, hogy senki meg ne bántódjék azokon. Kifogyhatatlan voltál a viccek és anekdoták mesélésében, mert Tégedet az Isten is arra teremtett, hogy vidámságot és derűt terjessz magad körül, bármerre jársz a világban. Hosszú éveken keresztül dolgoztunk együtt anno a Zirci Robixnál, volt alkalmam alaposan megismerni. Nemcsak jó szakember voltál, hanem jó barát, igazságos vezető, segítőkész, igaz ember, aki soha nem feledkezett meg arról, hogy mi a tisztesség és becsület, emberség, kitartás.
Olyan ember voltál, aki mindent meg szeretett, akart és tudott is magyarázni. Vezetőid is csak mosolyogtak azon, amikor mindenből huszárosan ki tudtad magadat vágni még akkor is, amikor meg akartak feddeni valamiért. A vége mindig az volt, hogy mosolyogva, legyintve mentek tovább és Te is megelégedetten tudtad le a majdnem konfliktussá vált helyzetet.
DRÁGA LAJOS BARÁTOM!
Most itt állunk szomorúan, hisz örökre bezárult már a föld a koporsód felett, de mi mégis abban bízunk, hogy egyszer csak hátunk mögött egy harsány hang odakiált:
Mi van Robixosok! Mit búslakodtok itt olyan sokan! Csak nem meghalt valaki?
Sajnos Barátom ez csupán képzelődés, tudom és mégis… Alig mentél el közülünk, már most is óriási a hiányod. Talán el sem hinnéd, hogy mennyire.
Számunkra talán egyetlen vigasz maradhat, hogy az Égi utadon is ugyanolyan derűs maradsz, mint amilyen voltál itt lent a földi életedben. Te nem lehetsz más, mert az alaptermészetedből kifolyólag ilyennek születtél, ilyenné váltál és ilyen maradsz az Örök Végtelenségig. Mi, az itt maradottak pedig megpróbáljuk a lehetetlent, hogy nem láthatjuk többé derűs arcodat, nem beszélhetünk Veled, nem hallgathatjuk a vidám történeteidet, nem koccinthatunk együtt egy kis jóféle vörös borocskával. Egy biztos, amit ígérhetünk: Emlékedet megőrizzük, és soha nem feledjük el a Barátságodat.
DRÁGA LAJOS BARÁTOM!
Nyugodj Békében az oltalmat adó csendes temetőben Zircen.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2011. 03. 22.”
Nehéz még most is tudomásul venni, hogy egy olyan zömök, pirospozsgás, életerős ember, mint amilyen Lajos volt, már nem lehet közöttünk. Aki talán életében is csak akkor ment orvoshoz, ha valamilyen alkalmassági vizsga miatt kellett, egy hét alatt örökre eltávozott közülünk egy hirtelen rosszullétet követő egy héten belül. Egy valamit ígérhetek, biztos vagyok benne, nem csak a magam nevében, hogy nem fogunk elfeledni. Most, hogy a Népnapod van, még jobban felerősödik bennünk a hiányod Drága Lajos Barátunk.
NYUGODJ BÉKÉBEN!
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2016. 08. 25. Csütörtök Délután 14: 08
