NÉGY ÉVE MÁR ANNAK…
2012. December 21 – 2016. 12. 21
Négy éve már annak, hogy Gyulai lettem,
Bakonyiságomat soha nem feledtem.
Mikor az Alföld Gyöngyszemébe érkeztem,
Ódon város Szeretettel ölelt engem
Ugyanúgy, mint Szerelmetes Tündérrózsám,
Aki előtte is Hűséges volt hozzám
Mert tudta, hogy ez lesz majd a Szűkebb Hazám,
Véle Együtt vigyáz ezután énreám.
Befogadtak engem az utcák és terek,
Azokon sétáló nagyszerű emberek,
Akik között én bátran járok és kelek
Akkor is, ha Bakonyi nótát éneklek.
Az ódon vár és az Élővíz csatorna,
Az Erkel ház és a Százéves Cukrászda,
A Harruckern tér és a Sétáló utca
Már az enyém is, mint Gyulának lakója.
Város felett gondolatban elrepülök,
Drónként szállva, elmélázva gyönyörködök,
Minden olyan szépségében elmerülök,
De immáron semmin meg nem rökönyödök,
Mert minden olyan a városban számomra,
Mintha egészében az enyém is volna
Ezután, mint a város újabb lakója,
Akit immár véglegesen befogadta.
A Bakonyomat Soha El nem Feledem,
Gyulán Örökre Fogva Tart a Szerelem
Oly Erővel, Amit Szívesen Viselem,
Mert Tündérrózsámat Nagyon is Szeretem.
Négy éve már annak, hogy Gyulai lettem,
Semmit Sem Bántam Meg, Amit Itt is Tettem,
Mert Amiért Négy Éve Váltani Mertem,
Az Bezárva Már Itt Marad a Szívemben.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2016. 12. 21. Szerda 13: 15
https://www.youtube.com/watch?v=oU4I7fJXIqc&feature=youtu.be
