CSERNOBILI ATOMKATASZTRÓFA
1986. 04. 26 – ÁN
Ezt a szabad stílusban megfogalmazott versemet
a katasztrófa után nem egészen egy hónappal írtam.
CSERNOBIL UTÁN
A félelem előjött a semmiből
Zajtalanul, határokat nem ismerve,
Rettegést szülve az embermilliók között.
Nem kell a háború!
Nem kellenek a fegyverek,
De kell az energia.
Az atomkorszak küszöbén állva
Gondolkozzunk el Emberek.
Mikor fellobbant az atompokol tüze
És félelmes szele bennünket is megcsapott,
Elfogta mindannyiunkat a rettegés.
Atomerőmű, reaktorok, háttérsugárzás,
Radioaktivitás, Gray, becqverel, jódkoncentráció.
Ezeket a fogalmakat miért kellett órák,
Napok alatt megtanulnunk, amíg
Bujkált bennünk a félelem?
Nagy Britanniában Windscale, Japánban
Curugai atomközpont, az USÁ – ban
Webbers Falls és Three Mile Island
Atomerőmű és végül Csernobil.
Mind – mind olyan baleset, amelynél
A maghasadás közben létrejött sugárzás
A légbe szállt, országhatárokat nem ismerve
Suhant tova.
Mi lesz veled drága Föld?
Szeretnénk biztonságban élni, dolgozni,
Pihenni, szórakozni, szeretni és szeretkezni,
De kell – e állandóan félni és rettegni
Hogy egyszer mindennek vége lesz?
Megtanultunk újra félni.
41 éve már, hogy az Apokalipszis véget ért
És most újra rettegtek az emberek.
Az atomenergia békés felhasználásának lehetősége
Veszélyben van?
Az atomenergiát kizárólag békés célokra
Szabad felhasználni mindenkor!
Kell – e az atom nekünk?
Nem engedjük atomerőművek építését!
Ki tudja hányszor hallottuk már ezeket
A kijelentéseket az évek során.
Mindnyájan tudjuk, hogy ez a kérdés
Sokkal bonyolultabb annál, hogy csak úgy
Egyszerűen igennel, vagy nemmel válaszoljunk.
Azt azonban elmondhatjuk, hogy kell az
Elektromosság, szükség van a radioizotópokra,
Amelyeket az atomban lévő energia
Felszabadításával tudunk hatékonyan előállítani.
Nagyobb biztonságot az atomközpontoknak,
Hogy a szerencsétlenség elkerülhető legyen,
Mert a megfélemlített világ lassan felejt.
Óvjuk meg a Földet emberek!
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 1986. 05. 21.
