FACEBOOK KAPCSOLATOK
3000 fő sok, vagy kevés?
70. évemben járva, 1999 decembere óta van szerencsém a számítógép valamilyen szintű használatához. Pár évvel később a Világháló lehetőségeit is használva ma már nem tudnám elképzelni nélküle az életemet, hiszen az én személyes információéhségem számára ez a korlátlan lehetőségek tárháza minden tekintetben.
Több internetes oldalon voltam regisztrálva, amiknek legtöbbje már megszűnt, de arra mindenképpen jó volt, hogy egy bizonyos iskolát kijártam ezeken keresztül. Értek csalódások ez alatt bőven, de az elhanyagolható azok mellett, akik Barátaim maradtak a régmúlt időkből olyanok is, akikkel az életben még soha nem találkoztam, de ettől függetlenül mégis megmaradt közöttünk a kommunikáció valamilyen formában. Ezek között vannak olyanok, akikkel úgymond „szakmai” – téren, irodalom, történelem, politika és még sorolhatnám, vagyunk hasonló hullámhosszon, de ez nem jelenti azt, hogy ne tisztelnénk egymás véleményét bármiről is legyen szó.
Mindig igyekeztem a Szeretet és Békesség talaján állva kommunikálni, mert az indulatok soha nem vezetnek jó útra és ezt igyekeztem a magam részéről mindenképpen palástolni, csillapítani. Örömmel vettem a lehetőségét annak, mikor Magyarországon is egyre jobban kezdett elterjedni a Facebook által nyújtott olyan kapcsolatrendszer, ami az eddigiektől eltérő és más volt, ezért ki is használom a mindennapos tevékenységem során. Rengeteg új Barátot ismertem meg itt is, akivel hasonló gondolkodásúak, érdeklődésű körűek vagyunk és jó a közös dolgokról néha eszmét cserélni. Persze szakadtak meg kapcsolatok olyanok miatt, amit máig sem tudok megérteni. Nem törvényszerű még személyes közeli ismerősök, Barátok között sem, hogy teljes egyetértés legyen minden tekintetben. Volt olyan például, aki azért törölt a listájáról (régi Zirci cimborám), mert én kedvelem és tisztelem Wass Albert munkásságát. Engedtessék meg, hogy én, aki valamilyen szinten vers és prózákat író ember is vagyok, eldönthessem, kit kedvelek az irodalmi életből.
Mást is mondok. Magánügyem az is, hogy Horthy Miklósról hogyan vélekedem, és nem vagyok hajlandó beállni azok sorába, aki a mai napon is pocskondiázzák. Édesapám kint volt az Orosz Fronton a Donnál tüzérként és ép bőrrel tért haza, de haláláig a katonájának vallotta magát. Természetesen nem ez miatt tisztelem személyét a Kormányzó Úrnak.
Szomorúan olvasom nap, mint nap, hogy ismeretlen emberek vérre menően pocskondiázzák egymást a Facebookon aktuálpolitikai, vagy bármi más vonatkozásban, elmondva a másik felmenőinek a minden szinten történő gyalázását. Ez elszomorít, de akkor sem tántorít el attól, hogy mindennapi jelenlétemmel figyeljem a történéseket.
Eljutottam odáig már jó pár éve, hogy nem nyilatkoztatok ki semmi szimpátiát aktuálpolitika irányába, de ettől függetlenül én sem tudom szó nélkül hagyni az engemet irritáló dolgokat, amik Hazánkban történnek. Teszem ezt úgy, hogy szinte minden parlamenti párt szimpatizánsai közül vannak személyes, vagy internetes ismerőseim, Barátaim, de ez nem jeleni azt, hogy egyet is értek az általuk favorizált pártjuk politikájával. Teszem ezt jobbról és balról jövő ismerőseim tekintetében egyaránt. Továbbra sem segítek senkinek abban, hogy én is gyűlöljem az általa nem kedvelt személyeket, pártokat, szervezeteket és ég sorolhatnám.
Továbbra is megmaradok a Szeretet és Békesség jegyében, pedig már ezért is kaptam feddést az internet világából annak idején. Teszem a dolgomat, amit én jónak látok. Meghallgatom mások véleményét és az építő jellegű kritikákra is mindig nyitott voltam és vagyok ma is. Nem tisztem azt eldönteni, hogy irodalmi vonatkozásban milyen alkotások kerülnek ki a billentyűzetem alól. Ezt majd eldönti talán egykor az utókor. Akinek nem tetszenek, vagy színvonaltalannak tartják, amiket írok, azt is tudomásul veszem, mert ez is egy a vélemények sokaságából, de nem tántorít el attól, hogy folytassam a már régen megkezdett utamat az irodalom rögös útjain.
Szeretek fotózni és videózni is, megörökítve a mindenkori lakóhelyemen történt eseményeket (jelen esetben Gyulán), ezt korlátlanul megosztani bárkivel, hiszen ha már pár embernek is örömet tudok ezzel szerezni, akkor már megérte úgy gondolom. Gyarló ember vagyok és én is szeretem, ha valakinek tetsző dolgaimra pozitív visszajelzés érkezik, de nem dől össze a világ akkor sem, ha nem így történik. Úgy gondolom, hogy jó félévre a 70 évemtől, nem fogok megváltozni semmilyen tekintetben, de nem is akarok.
A kapcsolatrendszeremben voltak, akiket én kértem fel, de legtöbb esetben engemet kerestek fel azok, akiknek valami okból kifolyólag szimpatikus lettem, feltételezve az általam közzétett anyagokra felfigyelve. Minden esetben előbb megnézem az illető adatlapját, és ha nem találok olyat, ami az elveimmel, meggyőződésemmel teljesen ellentétes, el szoktam fogadni és természetesen az általam kontaktnak felkért személyek esetébe is így teszek. Nem törekszem arra, hogy minél több kapcsolatrendszerem legyen, mert mindennapi szinten úgysem lehet mindenkivel kommunikálni.
Szeretem az irodalmat, történelmet. Nálam Hazánk történelme nem István királlyal kezdődik, hanem a Nagy Ősök, Nimród, Atilla, Árpád vonalán keresztül ér el a napjainkig. Tisztelettel közeledem a Hagyományőrző Csoportokhoz, Dobkörökhöz, a Magyar Táltosi hagyományok követőihez és valamilyen szinten részt is vállalok ebben a saját tudásom és megszerzett tapasztalataim alapján. Ebbe sem engedek beleszólást senkinek, pedig már ezért is kaptam ejnyebejnyét, hogy cserbenhagyom a kereszténységemet miattuk, pedig ha tudnák, hogy ez sem István királlyal kezdődött.
Ezeket azért tartottam fontosnak elmondani, mert a tegnapi nap folyamán a kontaktjaim száma elérte a kerek 3000 főt. Hogy ez sok, vagy kevés, a lényeg úgy gondolom, nem ebben van, hanem abban, hogy tisztelettel viselkedjünk egymás iránt továbbra is itt a Facebookon. Azt azért meg szeretném említeni, hogy a kerek számot elérő új kontaktom Mária Csillaga volt Tatabányáról:
https://www.facebook.com/izabella.keczan?fref=pb&hc_location=friends_tab&pnref=friends.recent
Köszönöm szépen a megtisztelő jelölést részéről, amit örömmel elfogadtam.
Végezetül azt szeretném még elmondani, hogy igyekszem továbbra is az maradni, aki voltam és amilyennek ismertetek meg Barátaim.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2017. 08. 18. Péntek Délelőtt 10:00
