SZÁZNÉGY ÉVES
LENNÉL APÁM…
Száznégy éves lennél Apám,
Már soha nem nézel rám.
Nem mondod azt, hogy nézd fiam,
Az élet nem haszontalan.
Nem mondod azt, hogy hív a föld,
Nem mondod, hogy a rétünk zöld.
Nem nézhetsz aranyló búzát,
Nem foghatsz kézbe már kaszát.
Nem tudsz többé magot vetni,
Nem tudsz többé verset írni.
Nem mondasz már igaz mesét,
Nem nézed a patak vizét
Ahogyan hömpölyög lassan
Öreg hídnál oly iramban,
Ahogyan nézted hajdanán,
Ifjúkorodnak hajnalán.
Nótás hangod nem hallhatom,
Számodra nincs lakodalom,
Ahol nótás ajkad zengett
Egy deci pohár bor mellett
Egész éjjel józan fejjel,
Mindig derűs vidám kedvvel.
Reám Hagytad Hűségedet,
Reám Protestáns Hitedet.
Soha nem foglak feledni,
Más példaképet keresni,
Mert nekem az Csak Te Voltál,
Versírásra tanítottál.
Száznégy éves lennél Apám,
Már soha nem nézel reám.
Bent lakozol a szívemben,
Bent maradsz egész éltemben.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2018. 09. 03- Hétfő Délután 16:05
