MA VAN TIZENHARMADIK
ÉVE ANNAK…
Drága Mónika Kislányomra Emlékezve.
Ma Van Tizenharmadik Éve Annak,
Hogy Búcsút Mondtál a Földi Világnak.
Szenvedéseidet szótlan viselted,
Nekünk nézéseddel is azt üzented,
Hogy ne búsuljunk akkor sem, ha eljön
A végső búcsú, hiszen a Nap feljön
Akkor is, ha már odafentről néz le ránk,
A mi Szeretett, Drága Szép Mónikánk.
Még csak harminchárom év volt mögötte,
De gyilkos kór gyenge testét megette
Mohó indulattal, pedig szerény volt
Egész életében, nem is panaszolt
Soha Istenünknél senkit a földön,
Mert számára ez nem volt bezárt börtön.
Még egyre fogyó testével üzente,
Neki ehhez is megvan a türelme.
Lehunyt szemekkel a kórházi ágyon
Ziháló lélegzetét most is látom,
Ahogyan utolsó pillanatig küzd
Életéért mintha mondaná: „Becsüld
Meg amit Istentől kaptál a földön,
Ha itt az idő, menj el, ha kell, rögtön.”
Láttam szíved utolsó dobbanását,
A Szép Lelkednek Mennybe Elszállását.
Rádöbbentem, hogy Örökre Elmentél,
Szép Gyermekeidtől el sem köszöntél,
Hisz akkor viaskodtál a halállal,
Aki legyőzött és elvitt magával.
Szívem fáj, mikor most Rád emlékezem,
Összekulcsolom imára a kezem,
Hiszen, ha Látnád a Gyermekeidet,
Akik sírva említik a nevedet.
Tanulmányaikkal bebizonyítják,
Drága Édesanyjuknak meghálálják
Mindazt, amit életében megkaptak
Tőle, de soha bele nem nyugodtak,
Mert egy Édesanyát Elveszíteni
Gyermekként, nehéz felnőttként felfogni.
Tizenhárom éve már, hogy elmentél,
Angyali Égi Világába Költöztél.
Akik Könnyes Szemekkel Emlékezünk
Mai Napon, Tudd, Soha Nem Feledünk.
Szíved - Lelked Emléke Belénk Zárva
Mindig Velünk Lesz, Nem Éltél Hiába.
Biztosan Örülnél, Hiszen Unokád
Született, Aki Majd Egykor Tereád
Fog Emlékezni, Mikor Majd Megtudja,
Hogy Neki is Volt Egy Szép Nagymamája.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2019. 06. 30. Vasárnap Reggel 8:00
https://www.youtube.com/watch?v=Y35R5jmWemw&feature=youtu.be
