„AMIT ITT MEGTANULTÁL…”
2010 – ben egy különös kéréssel fordult hozzám egy Hölgy. A fia, egy Szakács Osztály végzős diákjaként társaival együtt egy Tanár búcsúztatót szeretne megtartani. Kérése a következő volt:
Az interneten szokta olvasni az írásaimat és arra szeretne megkérni, hogy egy rövid verset írnák – e a meghívóhoz?
Általában felkérésre ritkán szoktam írni, de ez a gesztus számomra is olyan volt, hogy erre nem tudtam nemet mondani. Ennek az eredménye lett az általa körülírt téma ismeretét figyelembe véve az alábbi vers:
AMIT ITT MEGTANULTÁL…
Mikor a szakácsok kirepülnek a fészekből
Amit itt megtanultál ne feledd soha,
Az alapokat adta csak az Iskola.
Tanároknak a munkájukért köszönet,
Nem fogják eztán fogni majd a kezedet.
Úgy köszönj el Tőlük, mint egy igaz diák,
Aki nem fogja feledni az Iskolát.
Ha az életben kihagy az emlékezet,
Kénytelen leszel megenni a főztödet,
Mert amit itt tanultál ne feledd soha,
Az alapokat adta csak az Iskola.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2010. 03. 09.
Természetesen számomra is megtisztelő volt a felkérés, ami valószínű megelégedésre szolgált, mert az Édesanya elküldte számomra az elkészült meghívó fotóját. Nem tudom, hogy milyen sikere lehetett a megfogalmazott strófáknak, de ma, a régebbi írásaimat böngészve gondoltam, hogy röviden írok róla, hiszen itt még nem volt ez megosztva.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2020. 02. 08. Szombat Délelőtt 9:50
