JÓAPÁM DOBÁN, A
SZANATÓRIUM UDVARÁN…
Jóapám Dobán, a Szanatórium Udvarán
Barátkozott őzikével, aki kicsit sután
Nézett feléje. Majd fejecskéjét elfordítva
Úgy tett, mint akinek számára Apám mosolya
Közömbös lehet, pedig a valóságban szelíd,
Barátkozó jószág volt az emberekkel mindig.
Hozzászokott ahhoz, hogy itt mindenki szereti,
Nap, mint nap olyan finomságokat hoznak neki,
Amihez erdőben nem lenne lehetősége,
Éppen ezért számára fontos a közelsége.
Sok idő telt már el a fénykép készülte óta,
Már csak megbarnult fénykép emlékezik meg róla.
Édesapám is már az örök álmát alussza,
De az őzike is nyugszik már valahol sírba.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2020. 02. 09. Vasárnap Délelőtt 10:40
