NEM SZABAD, HOGY ELMÚLÁSTÓL
KELLJEN MAJD FÉLNEM…
Gondolataim a Corona Vírus Világjárvány Árnyékában.
Nem szabad, hogy elmúlástól kelljen majd félnem,
Nem szabad, hogy mikor hetvenháromba léptem,
Akkor kelljen rettegni, hogy üt majd az óra,
Mikor nemhogy nem ébredek fel kakasszóra,
Hanem én is sokadik lehetek a sorban,
Akik ott nyugszanak majd temetői sírban.
Ugyanúgy szeretnék még élni, mint bárki más,
Akiket felköszönt időnként még egy rakás
Unoka és Dédunoka, akik örömmel
Jönnek hozzám, fogadva Őket öleléssel.
Az is igaz, hogy éltem már eleget éppen:
Tudom, Mindnyájan ott vagyunk Isten kezében,
Mégis szeretném majd ezután megérni azt,
Hogy nem hallok Magyar - honban több jajt és panaszt.
Mindenki Boldog - felszabadultan, mosollyal
Emlékezik: Megbirkózott a „Coronával”.
Magyar Testvéreim! Tegyünk Félre Most Minden
Ellenségeskedést, Pártoskodást Jelenben,
Jövőben Egyaránt, Mert Különben Elpusztul
Nemzetünk és Hazánkra Sötét Felleg Borul!
Szeressük Egymást, Idősek és Fiatalok,
Ne Nézzünk Úgy Egymásra, Mint Bukott Angyalok!
Egyformán Olyan Lakói Vagyunk Hazánknak,
Akik Részesei Vagyunk a Problémának.
Egymásra Mutogatás Helyett Úgy Dolgozzunk
Közösen, Mint Akik Tényleg Egyet Akarunk!
Mégpedig Azt, Hogy Majd Úgy Beszéljünk a Múltról,
Népünk’ „Megtizedelő” Coronavírusról,
Hogy a Magyar Ember is Meg Tudta Mutatni:
Bajban Összefogva Győzelmet Tud Aratni.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2020. 03. 18. Szerda Délután 12:30