„MAJDNEM OLYAN JÓ SZAGA VAN,
MINT A SZOVJET KÖLNINEK.”
Gyermekkori Húsvéti Locsoló Emlékeim.
Sajnos, a mostani időben már csak az emlékeinkben élnek azok a szép hagyományok, amik a Húsvéti ünnepségsorozat részeként a locsolkodással értek véget. Ebben a Világkatasztrófális vírushelyzetben a kijárási korlátozások és egyéb rendelkezések nem engedik meg azt, hogy csapatostól flangálva a városokban, falvakban felkerekedjenek a gyermekek, legények és felnőttek, hogy a családtagok, ismerősök Hölgy tagjait kellőképpen meglocsolják. Házon belül pedig igencsak leszűkülnek a lehetőségeink ezen a téren is, pedig egykoron mindig nagy készülődés előzte meg, főleg a lányos házaknál. Sütöttek, főztek, tojásokat festettek és természetesen a felnőtt locsolkodók számára megfelelő mennyiségű itókával is felkészültek, nehogy szégyenben maradjanak, ha esetleg kevésnek bizonyulna a készlet a megnövekedett forgalom miatt.
Mi, Bakonyszentkirályon élve sem maradtunk ki ebből, de a bátyámmal más testvér nem lévén, aki szoknyát viselt volna a családban, a locsolkodók táborát szaporítottuk, nem pedig azokét, akik több váltás ruházattal is felkészültek a rohamra. Akkoriban (1948 – ban születtem), mikor kisgyermekként már én is csatlakoztam a Húsvét hétfői akcióhoz, bizony nem rendelkeztünk még olyan flancos locsoló kölnikkel, parfümökkel, főleg nem olyanokkal, amin permetezve szálltak elő a különféle illatok.
Utólag már bevallom, hogy bizony nem ritkán annyiban merült ki a locsolóanyag beszerzése, hogy egy kis szappant feloldottunk vízben és beleöntöttük egy kisebb üvegbe, amibe valamikor kölni, vagy valamiféle arcszesz lehetett és azzal indultunk útnak locsolkodni. Persze nem mindegyik gyerkőc volt ilyen szegényesen felkészülve, éppen ezért néha gúny tárgyát is képezte szappanos vizes készletünk, már akinek csak erre futotta.
Mint tudjuk, akik ezt megéltük, az ifjabb generáció pedig tanulmányi élményeiből szerzett róla tudomást, a Hazánkban „Ideiglenesen Állomásoztak” Szovjet csapatok, röpke 45 évig.(Kivonulás az úgynevezett Rendszerváltáskor bonyolódott le 1990. március 12-e és 1991. június 16-a között.)
Velük kapcsolatban szoktak a szekálódások megtörténni, éppen a kölni rajongásuk okán, hogy „Majdnem olyan jó szaga van, mint a Szovjet kölninek.” – célozgatva a szappanos vízre és egyéb, többféle alapanyagból összekutyult folyadékainkra. Persze harsány röhögések közepette és megjegyezve, hogy: „Szaga a szarnak van, a kölninek pedig illata.” Nyilvánvalóan ebben is volt sokszor igazság, nem is kevés, de ez már úgyis a megtörtént múltunk szerves részét képezi. A gyermek és felnőttkori locsolkodások között sok egyéb másban is volt különbség, hiszen az évek során azért már finomabb locsolóanyagokat lehetett beszerezni, de az 1950 – es években ez még nem volt olyan mindennapos dolog, mint manapság.
Az igazsághoz még az is hozzátartozott, hogy igaz, csoportosan is mentünk, de jövedelmezőség szempontjából mégis jobb volt, mikor egy szál magában indult útnak az ember gyereke. Ugyanis az a kevés aprópénz, festett tojás, vagy valamiféle édesség is bővebben került a tarisznyába, mint mikor csoportosan zúdítottuk a házak asszonyaira, lányaira a sokféle illatanyagot. Természetesen így is alapos haj és egyéb testrész mosdatására volt szükség, hiszen akkor még nem voltak nyomópumpák és valóban locsoltuk a folyadékot és bizony nem mindig tudtuk az üvegcse száját szűkre lefogni az ujjunkkal és néha láthatóan folyásban került az anyag a Hölgyekre. Később felnőttként még a víz is előkerült és akkor valóban jó szolgálatot tett az előkészített váltás ruhanemű. Olvasmány és film élményeimből azt is tudom, hogy voltak olyan települések, ahol az udvaron a kútról felhúzott hideg vödör vízzel locsolták meg a ház Hölgyeményeit, a kicsi lánykákat természetesen megkímélve. Nálunk Bakonyszentkirályon ilyenről az én időmben nem volt tudomásom, de amiről én nem tudok, az még nem biztos, hogy nem létezett.
Most, mikor kitekintek Gyulán, az emeleti ablakon, a kevés járókelő közt sem látok olyanokat, akik éppen locsolkodni sietnének, hiszen a már említett járványügyi rendelkezések ezt is nagyon beszabályozták a Húsvéti Ünnepekre vonatkozóan. Ma reggel a Páromat, Terikét természetesen „meglocsoltam” finom illatfelhővel, utána pedig elindult az agyam és egy kis Locsolóka verset fabrikáltam, aktualizálva a mostani viszonyokra:
RENDHAGYÓ HÚSVÉTI
LOCSOLÓKA 2020 – BAN.
Húsvét másnapján reggel erdőbe akartam menni,
Tévéből rám szólt egy bácsi:”Tessék, Otthon Maradni!”
Azt nem mondta minek lődörögjek erdőben reggel,
Csak azt jelezte, foglalkozzak az egészségemmel.
Világjárvány idején most jobb lesz nyugton maradni:
Tessék mondani, azért szabad egy kicsit locsolni?
Bízom benne, hogy a jövő évi Húsvét a hagyományoknak megfelelően zajlik majd le, kinek – kinek a szokásai szerin Magyar - honban és természetesen az elcsatolt Országrészeken, valamint a Nagyvilágban, ahol ez a szép hagyomány még fennmaradt.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2020. 04. 13. Hétfő Délelőtt 10:55
