KARANTÉN IDEJÉN MOST
LASSABBAN TELNEK A NAPOK…
Karantén idején most lassabban telnek a napok,
Gyula városában szabadon nem kóborolhatok.
Kijárási korlátozás nehezíti életem,
De csak azért sem tudják elvenni tőlem jókedvem.
Tudom, nem vagyok egyedül ezzel az állapottal,
Mások is rendelkeznek az idősnek mondott korral.
Aki elmúlt már hatvanöt éves az ne ugráljon,
Főleg ha már jóval túlment a hétikszes határon.
Igaz, én még csupán hetvenkettő esztendős múltam,
Koronavírussal szerencsémre nem viaskodtam.
Boldog volnék, ha ez már továbbra is így maradna,
Gyalázatos, a világból végleg eltakarodna.
Karantén idején most lassabban telnek a napok,
Gyula városában szabadon nem kóborolhatok.
Vers - prózaírásban még mindig örömömet lelem,
Most, hogy ez van, csak azért sem unalmas az életem.
Boldog vagyok, ha mellettem van Szerelmetes Párom,
De ha éppen dolgozik, a helyemet megtalálom
Konyhában is, ahol soha nem tudok eltévedni,
Hosszú évtizedek óta szeretek főzőcskézni.
Dankó rádióra keverem a főzőkanalat,
Újra visszahallgatom a régen ismert dalokat.
Aki nem találja fel magát karantén idején,
Csak szundikáljon szobában egész nap a kanapén.
Karantén idején most lassabban telnek a napok,
Gyula városában szabadon nem kóborolhatok.
Mostanság több idő jut könyveim olvasására,
Mert tudásból soha nem elég rohanó világba.
Mivel az információéhségem határtalan,
Internet világa az én számomra sem kortalan
Kalandozás, hiszen nélküle ma már nehéz lenne
Élni, mert általa a világ kitárul előtte
Annak, aki az éveket nem számolva, idejét
Rászánja, kalapálja számítógép billentyűjét.
Szóval Barátaim, karanténban sem unatkozom,
Mert akkor is, jövőről optimistán gondolkodom.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2020. 05. 08. Péntek reggel 7:55
