KATI NÉNI ÉN ÚGY SZERETEM
A MÁK NÉLKÜLI MÁKOS - TÉSZTÁT!”
Jó Szívvel Gondolok Deutsch Endrére.
Robixos emlékeimből 1968 – 84 között.
Megmondom őszintén, hogy gyermekkoromban finnyás gyerek voltam. Voltak kedvenc ételeim, de például a húsféleségeken, ha már egy kis fecni darabka zsíros rész volt, azt addig nem ettem meg, amíg Áldott emlékű Édesanyám le nem vágta róla. Érdekes módon, felnőtté válva azonban teljesen megváltoztam ezen a téren. Olyan ételt még a mai napig sem tettek elém, hogy meg ne ettem volna még akkor is, ha először találkoztam vele élelmezésügyileg. A tésztafélékkel is úgy vagyok, hogy mindegyiket szeretem, a túrós, diós, grízes, vagy éppen a mákos tésztával bezárólag mindegy, hogy melyik, szívesen fogyasztom bármikor.
Május 20 - án is éppen azon gondolkodtam, hogy már régen ettünk mákos tésztát és éppenséggel volt az itthoni készletben mindkettő hozzávaló és az is, aki elkészíti.. Ráadásul a mák le is volt darálva, csak cukrot kellett hozzá keverni, a tészta megfőzése pedig igazán nem okoz gondot olyan fickónak, mint én, aki évtizedek óta főzőcskézek. Akik kóstolták az általam készített ételeket a családon kívül, még eddig nem nyújtották be hozzám a panaszkönyvet.
A nyájas olvasó felteheti a kérdést, hogy mi a fészkes fenének dicsérgetem itt magamat, hiszen a címben jelzett történet igaz mákügyileg jelzi, hogy mi találtatik majd benne, de nem rólam akar zengedezni, hanem megemlékezni egy Kedves emberről, volt kollégáról, aki már nagyon régen elment közülünk, ráadásul én búcsúztattam el egykoron. Ezzel vissza is kanyarodtam a Robixos létemre, pontosabban arra az időszakára, amikor már jómagam is műszaki állományban dolgoztam eltávozásom előtt nyolc éven keresztül.
Az Üzemnél az ebédidő két részletben zajlott le, a Műhelyek és Irodaépülettől nem messze lévő Étkezdében. Mivel a kapacitása nem volt akkora, hogy mindenki egyszerre tudjon lemenni, éppen ezért külön, meghatározott időbeosztással először a műhelyekből és egy másik időpontban pedig a műszaki és adminisztratív állományban lévők, a helyi szóhasználat szerint, az irodisták.
A lakatos műhely, népszerű nevén az „Alsóműhely” főbejárati ajtajától jobbra volt az adminisztrátorok részére egy irodahelyiség, ahol két Hölgy között, (Erzsike és Vilma) dolgozott a megemlékezésem szereplője Deutsch Endre Barátom. Áldott jó természete volt, szeretett viccelődni és persze jól is érezte magát a „Csajok” között. Csak könnyű fizikai munkát végezhetett, mivel szívproblémája miatt nem szabadott erőltetni ezt a tevékenységet. Az ujjai és a szája olyan kékeslila színű volt állandóan és vékony volt a termete, de soha nem panaszkodott, méltósággal viselte a betegségével járó nehézségeket. Nem tudom így utólag eldönteni azt, hogy az egészségügyi állapotán segített volna egy szívátültetés. Történetem azonban még 1984 előtt játszódott és a legjobb tudomásom szerint 1992. január 3-án végezték az első szívátültetést Budapesten, a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen.
Előfordult, hogy együtt mentünk ebédelni és ott is szeretett tréfálkozni még a konyhai dolgozókkal is. Azt is tudom, hogy hozzám hasonlóan Ő is szerette a különféle tésztaféleségeket, köztük a mákos tésztát is. Soha nem felejtette el megjegyezni a következőket úgy, hogy mindenki hallhassa a teremben:
„KATI NÉNI ÉN ÚGY SZERETEM
A MÁK NÉLKÜLI MÁKOS - TÉSZTÁT!”
Kati néni az egyik szakácsnő volt és mosolyogva vetet tudomásul, hogy Endre már megint arra céloz, hogy elég vékonyan volt megszórva mákkal az a bizonyos tésztaféleség.
DRÁGA BARÁTOM!
Nagyon sokszor eszembe jut a megjegyzésed manapság is, mikor elkészítem ezt a finomságot, hogy mennyit derültünk a megjegyzéseden az Ebédlőben. Lehet, hogy azért is mikor én készítem, bőven van rajta a mákból és a cukorból.
NYUGODJ BÉKÉBEN
AZ OLTALMAT ADÓ CSENDES TEMETŐBEN!
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2020. 05. 23. Szombat Délután 13:15
