BÉKESSÉGRE VÁGYOM  MÁR EMBEREK…   Békességre Vágyom Már Emberek, Ahol Nem Dörögnek a Fegyverek Még szavakban sem, mint ahogy nálunk, Mert mi ellenségképet kreálunk Még akkor is, ha „ellen” nem látszik, De Önjelölt Vezér már csatázik Bőszen a Világgal, mert azt hiszi, Hogy ezt büntetlenül már teheti.

              MIKOR MÉG A VASÁRNAPOKNAK FALUHELYEN IS VOLT BECSÜLETE Egy kis nosztalgia? Igen, hajlamos az ember erre is néhanapján.      Az idő mintha felgyorsult volna számomra is, aki már a 69. évem felé közeledem.

              DÖMÖTÖR LAJOSRA EMLÉKEZVE  A NEVE NAPJÁN     Reggel a naptárra tekintve szemembe ötlött, hogy ma Lajos napja van. Természetesen azonnal eszembe jutott egy nagyon Kedves régi Barátom, akinek mosolygós arcára, harsány hangjára ma is nagyon jól emlékszem.

  MAGYAR VIRTUS HOVÁ LETTÉL?   Magyar Virtus Hová lettél? Régi Álom Elszeleltél? Eleinknek drága vére, Szertefoszló szép Reménye,   Hogy a Magyar egyet akar, Vajon Ma Már Mit is takar? Tudunk – e még úgy Szeretni, Összefogva Együtt Menni   Egy irányba Testvéreim, Ma Széthúzó Magyarjaim? Magyar Virtus Hová lettél? Régi Álom Elszeleltél?   Nimród Király és At...

                „CSAPATAINK ÁTLÉPTÉK A  CSEHSZLOVÁK HATÁRT.” Veszélyben a leszerelésünk              1968 – nyarán nagyon készülődtünk a leszerelésre, hisz 1966. november 24. óta ettük már a „komisz” – kenyeret a Pápán, a reptéren. Akkor még 2 év volt a katonaidő, nem, mint most, amikor már csak hivatásosok szolgálnak a Haza védelmében.

  JÓ VOLT MAGYARNAK LENNI… Köröstárkányi mártír – hősökre emlékezve   Jó volt Magyarnak lenni Köröstárkányban, Emlékidézésen Székelyek nyomában, Akik ártatlanul prédájává váltak Kilencszáztizenkilencben a puskáknak, Melyek román kézben voltak célra tartva, Senkit nem kímélve helyi Magyarokra.

    KEMÉNY EMBER VOLTÁL KERECSÉNYI LÁSZLÓ… 450 évvel ezelőtt foglalta el a török Gyulát   Kemény ember voltál Kerecsényi László, Nem esett ki kezedből sem kard, sem zászló.

               AZT HITTEM, HOGY CSAK… A Törvény Kinek a Törvénye?   Azt Hittem, Hogy Csak Bekötött Szemmel Nem Lehet Látni, De Sokan a Láthatót Sem Szeretik Kukucskálni, Mert a Hatalmi Mámortól Teljesen Elvakulnak, Csak Megkövülten Kéjjel, Hátsó Feleket Csodálnak! Nem Veszik Észre, Hogy Itt Csak Minden Álságos, „Talmi”, Becsületét Feladva, Csak „Azt” Fogja Majd Ki...

                AZ UTOLSÓ ÉJSZAKAI VONATOD Boros Zoltán Barátomra emlékezve 1948. 01. 01 – 1966. 06. 30      Erzsi néni nagyszerű háziasszonyunk volt Győrben. Hárman laktunk nála albérletben akkoriban. Zolival együtt végeztük el a vasesztergályos szakot a 400 – as Ipari tanuló Intézetben 1965 – ben. Akkor még nem voltak Szakközépiskolák, mint manapság.

                ÉRZÉSEIM, VÁGYAKOZÁSAIM TÖRTÉNETE           Az érzékek birodalmában járok, és azt hiszem, hogy a vágyaim tetőfokára értem. Elmúlt évtizedek viharos Szerelmei, elcsókolt éjszakák gyötrelmei is rá vezettek arra, hogy gyarló ember vagyok, sebezhető és egyben romantikus is.