Kedves Barátaim! A verset elolvasva eldöntheti Mindenki, hogy 1959 - ben mikor megírta, miért nem jelenhetett volna meg Édesapámnak ez a verse sehol, sőt... ÉJJEL A HŐSÖK EMLÉKKÖVÉNÉL Alszik a falu nagy éji csöndben, Éjfél van, mintha kísértet járna. Hősök kövére hull enyhe lombbal Szomorúan a Hétvezér fája.

    ÖT ÉVES LETTÉL… Patrik Unokám Születésnapjára Öt Éves Lettél Drága Kis Unokám, Nagy Legény Vagy Már, az Nem is Kétséges. Ha Most Ott Lehetnék, Csak Azt Mondanám, Hogy Mindig Legyél Nagyon Tehetséges   Bárhová is Sodor Majd az Életed Sorsdöntő Útja, Mikor Felnőtt Leszel.

              APÁM VONYÓSZÉKE Apai Nagyapám és Apám emlékére             Régen falun a parasztember néhanapján sem látott pénzt, ezért a legszükségesebb szerszámokat, vagy azok nyelét kénytelen volt maga elkészíteni.

                  Drága Édesanyámra emlékezem egy 8 évvel ezelőtti írásommal-:)))   DRÁGA ÉDESANYÁM! ÚGY FÁJ, HOGY SZENVEDNI LÁTLAK!       Ketten vagyunk testvérek. Van egy négy évvel idősebb bátyám, aki Édesapám örökségéből a gazdálkodó géneket örökölte, míg én, inkább a lírikus vonalát követem immár 60. éve.

              A BIVALYEREJŰ KULI PISTI Egy szegény, de becsületes emberre emlékezve           Sokféle legenda kering szülőfalumban Bakonyszentkirályon máig, a még élő idősebb emberek emlékezetének hála. Leírva már csak alig lehet róluk hallani, mert amikor a szereplője élt, azóta bizony jó néhány évtized már lepergett az idő homokóráján.

              „KELLENE MEGINT  AZ A FÉNY”        Pünkösd másnapja van és sokat gondolkodtam azon, hogy valamit kellene nekem is reagálnom erre a nem éppen elhanyagolható Keresztény Ünnepre, a Szentlélek Ki, vagy Betöltekezésére. Azért írtam ezt, mert különféle forrásokban többféleképpen jelölik, illetve már református prédikációkban is hallottam mindkét megfogalmazást.

  KILENCVENNÉGY ÉVES  LENNÉL MA ANYÁM… Születésnapodra Emlékezve   Kilencvennégy Éves Lennél Ma Anyám, De Ma Már Nem Tudlak Felköszönteni. Könnyes Szemem, Sírásra Görbülő Szám Szomorúan Próbál Rád Emlékezni.   Te Voltál az, Aki Engem Megszültél Nyolc Hónapra, de Mégis Oly Boldogan És Mosolyogva Magadhoz Öleltél, Fülembe Súgva Azt, Hogy Szeretsz, Halkan.

              „SZAMÁR GYÜTT BE KENTEKHŐ!” Egy Kedves Újság Pavilonos Hölgyre, Jutkára Emlékezve ezzel a hét évvel ezelőtti írásommal           Legkisebbik unokám hat éves múlt, az ősszel kezdi el az iskolát. Tegnap a városból gyalog jöttünk hazafele és feltűnt neki, hogy én milyen gyakran köszöntöm a velem szemközt jövőket.

              TISZTELETES ÚR DILEMMÁBAN VAN Győry Károly Nagytiszteletű Úrra emlékezve   Városi embereknél talán nem volt szokásban, de faluhelyen nagyon sok embernek, családnak volt valamilyen ragadvány neve a valóságos mellé. Legtöbbször a foglalkozásával kapcsolatosan alakult ki, de az érdekesebb az volt, amikor ugyanabból a névből több is előfordult.

  HA MÉG EGYSZER ELMONDHATNÁM… Drága Édesanyámra Emlékezve   Ha Még Egyszer Elmondhatnám, Hogy Szeretlek, Ha Érezhetném, Ahogyan Megölellek, Ha Megcsókolhatnám Drága Szép Arcodat, Ha Újra Megláthatnám a Mosolyodat, Ha Ráncosan is Gyönyörű Kezeidet Simogathatnám, Nem Csak Emlékeimet Próbálnám Előcsalogatni, Jó Lenne, Mert Gyógyírt Adna a Bánatos Szívemre.