REZSŐ, KINEK A MÁSIK NEVE PÁLINKÁS… Születésnapodra Barátom   Rezső, Kinek a Másik Neve Pálinkás, Haja Fehérlik, Nem Csalás, Nem Ámítás. Emberként, Barátként Nem Kívánok Jobbat, Hozzad Formádat, Mint a Legkiválóbbat Továbbra is, Hiszen a Kor az Nem Számít, Ha a Tisztességed Messziről Világít, Aki Számára Nem Öncélú az Élet, Mert Másban is Meglátja Mindig a Szépet.

                NAGYFIÚ LETTÉL… Patrik Unokám Születésnapjára   Nagyfiú Lettél Patrikom, Hat Éves, Nagycsoportos Óvoda Felejthető. Iskolába Mész Ősszel, Nem Kétséges, Pár Hónap és Majd Itt Lesz az – az Idő,   Amikor Ott Már Nem Játék a Fontos, Hanem a Betűvetés Tudománya. Akkor Majd Te is Leszel Patrik Dolgos, Mert Iskolában Jön Munka Dandárja.

                MAGYAR NÉPVISELET, HAZAFISÁG… Avagy Drága Édesanyám fiatalon és egyéb gondolatok.        Soha nem szoktam kérkedni a magyarságommal az életem során. Mindig gyanús volt számomra az, aki harsányan hirdette mellét döngetve, hogy ő egy igazi magyar, uram bocsá, nép – nemzeti oldalhoz tartozó stb.

                IGAZMONDÁS HITELESSÉGE…      Igazmondás hitelessége nem lehet az, ha mi magunk állítjuk: „Én még eddig soha nem hazudtam!” Tetteinkkel kell bizonyítani egész életünkben, mindennapjainkban, hogy hinni lehet a szavainknak és ez alapján kell bennünket megítélni. Mások megítélésében, megbélyegzésében pedig előtte mindig nézzünk tükörbe.

             MA KILENCVENÖT ÉVES LENNÉL ANYÁM…   Ma Kilencvenöt Éves Lennél Anyám, Akit én Mindennél Jobban Szerettem. Idő Kerekét Bárcsak Forgathatnám Vissza Oda, Amikor Megszülettem   Nyolc Hónapra, Mégis Oly Szeretettel Óvtál Mindentől, Hogy Erős Lehessek Majd. Olyan Jósággal és Gyöngédséggel, Hogy Majd Én is Mindenkit Így Szeressek.

  ÖT ÉVE MÁR, HOGY ÖRÖKRE ELMENTÉL ÉDESANYÁM…   Öt Éve Már, Hogy Örökre Elmentél Édesanyám, Gyönyörű Arcocskádat Csak Még Egyszer Megláthatnám. Megcsókolhatnám a ráncossá vált szép kezeidet, Újra megkóstolhatnám nagyon finom főztjeidet, Amelyet mindig nagyon jó étvággyal fogyasztottam, Ezeket a perceket örökre szívembe zártam.

  TIZENKÉT ÉVVEL EZELŐTT… Szerelmemnek Örök Hűséggel   Tizenkét évvel ezelőtt egy Gyönyörű Éjszakán, Megismerkedtünk Ketten az internet hullámhosszán.

             RÉGI MÁJUS ELSEJÉKNEK  EMLÉKE… Talán Nosztalgia? Lehet.   Régi Május elsejéknek emléke Már soha többé nem felejthető el. Akkor a munkának volt még értéke, Melyre nosztalgiával emlékezel   Te, aki korodnál fogva megélted, Nem felejted el azt a nagy változást, Mert ami ma van, biztosan megérted, Nem feleded el az összetartozást.

                MA NEMTELENÜL ELGYALÁZNI… Csütörtök Délelőtti gondolataim   Ma nemtelenül elgyalázni másokat, Szájába adni el nem hangzott szavakat, Tehetségét nem ismerve kibeszélni, Azzal én nem szeretnék soha cserélni Sem gondolkozásmódot, erkölcsiséget Akkor sem, ha mindennap kibeszélnének.

             CSERNOBILI ATOMKATASZTRÓFA 1986. 04. 26 – ÁN   Ezt a szabad stílusban megfogalmazott versemet  a katasztrófa után nem egészen egy hónappal írtam.   CSERNOBIL UTÁN   A félelem előjött a semmiből Zajtalanul, határokat nem ismerve, Rettegést szülve az embermilliók között. Nem kell a háború! Nem kellenek a fegyverek, De kell az energia.