MIÉRT FÉLNEK A BETŰ HATALMÁTÓL…   Miért félnek a betű hatalmától, Hiszen a könyvek még mindig léteznek!!!??? Vagy csak lassan eltűnnek majd maguktól Semmibe azok, kik még merészelnek   Könyvet venni kezükbe és olvassák, Mert nem szeretnének buták maradni? Ma még az iskoláinkban tanítják A betűvetést.

                CSAK HETVEN MÚLTAM IDÉN MÁRCIUSBAN…   Csak hetven múltam idén Márciusban, De úgy érzem nem járt még le az időm. Jó időben járok rövidnadrágban Csak azért is, nem feszengve, szenvedőn.   Ki merem mondani, Szerelmes vagyok, Mert a kor nem érdem, csak egy állapot.

A „PARASZTI MEZŐK  KÜLDÖTTE VOLTÁL”…   A „Paraszti Mezők Küldötte Voltál”, Magvető, arató, kérges kezekkel, Közben versekkel nemcsak gyakoroltál, Értően éltél lírikus éneddel.   Édesanyámmal Együtt úgy neveltél, Hogy ne hozzak szégyent a fejetekre. Haza javára csatába is mentél, Pedig tudtad, ölni kell a nevébe.

ILONÁKAT SEM SZABAD FELEJTENI…   Ilonákat sem szabad felejteni, Hiszen most nekik kell, szóljon énekünk. Szép szó és virág is jár most őneki, Mert köszöntéshez ez a mi fegyverünk.   Ilonák, Icák és bárhogy is hívják Ma csak arra gondoljatok vidáman, Hogy ha most már nem is nyílnak orgonák, Akkor is mosolyogjatok Boldogan.

    IDEJÖTTEM HOZZÁD  DRÁGA MÓNIKÁM…     Idejöttem Hozzád Drága Mónikám, Hisz tizenkét éve már Nem Vagy velünk. A könnyeim nem csituló fátyolán Keresztül is tudom, hogy itt vagy nekünk   Gondolatainkban és a szívünkben Mindhalálig, hisz harminchárom évet Kaphattál csak üdeségben, szépségben, Itt hagyva Két Csodálatos Gyermeket.

      IDEJÖTTEM HOZZÁD  DRÁGA MÓNIKÁM…     Idejöttem Hozzád Drága Mónikám, Hisz tizenkét éve már Nem Vagy velünk. A könnyeim nem csituló fátyolán Keresztül is tudom, hogy itt vagy nekünk   Gondolatainkban és a szívünkben Mindhalálig, hisz harminchárom évet Kaphattál csak üdeségben, szépségben, Itt hagyva Két Csodálatos Gyermeket.

                SZÁZNÉGY ÉVES LENNÉL APÁM…   Száznégy éves lennél Apám, Már soha nem nézel rám. Nem mondod azt, hogy nézd fiam, Az élet nem haszontalan.   Nem mondod azt, hogy hív a föld, Nem mondod, hogy a rétünk zöld. Nem nézhetsz aranyló búzát, Nem foghatsz kézbe már kaszát.   Nem tudsz többé magot vetni, Nem tudsz többé verset írni.

              DÉDNAGYPAPA LETTEM… A Boldogság átölel.   Dédnagypapa lettem a mai napon Hetven évem elmúltával. Köszönöm Néked Istenem igen – igen nagyon, Hisz számomra ez ünnepi nagy öröm.   Gyönyörűséges Albi pici legény Azt kívánom, hogy Egészség, Szerencse Kísérjen utadon. Légy mindig kemény Mint dédnagyapád.

                MA SEM SZERETNÉK ÜNNEPRONTÓ LENNI… Augusztus 20 – i rendhagyó gondolataim.   Ma sem szeretnék ünneprontó lenni,  István Király érdemeit elvenni.

              EDDÍG AZT HITTEM A SZEMEIMRŐL… A jó látás drága kincs, de nemcsak a szemeinkre értve.   Eddig azt hittem a szemeimről, hogy jól látok, Pedig nem is kell szemüveg és nem botorkálok Utcán tapogatózva, számítógép sem tabu Előttem a képernyőjével és nem is kamu, Hiszen az okuláré csak zavarna a látásban, Írásban és egyebekben, na meg olvasásban.