„AMIKOR A SZÍNÉSZ ÉS A KÖZÖNSÉG EGYÜTT JÁTSZIK, AZ – AZ IGAZI SZÍNHÁZ.”      Évtizedekre visszamenőleges jó, vagy rossz szokásom, döntse el a nyájas olvasó maga, hogy amikor a konyhában vagyok, azonnal bekapcsolom a rádiót. Sajnos, mióta Gyulán élek, immár nyolcadik éve, a környék nem nagyon bővelkedik jól fogható rádiócsatornákkal.

                KILENCVENNYOLC ÉVES LENNÉL Drága Édesanyám Születésnapjára Emlékezem.   Kilencvennyolc Éves Lennél Drága Édesanyám, Orcádat, Kezeidet Még Egyszer Csókolhatnám.

                KETTŐEZER KILENC.  AUGUSZTUSBAN… Egy Régi Fotót Nézegetve.   Kettőezer kilenc. Augusztusban, Annak is huszonkettedik napján volt Bakonyszentkirályon. Nagy Bálint Parkban Szent István Ünnepén Falunap honolt.   Akkor még Drága Édesanyám is élt, Véle kimentünk kicsit körülnézni.

                KARANTÉN IDEJÉN MOST LASSABBAN TELNEK A NAPOK…   Karantén idején most lassabban telnek a napok, Gyula városában szabadon nem kóborolhatok. Kijárási korlátozás nehezíti életem, De csak azért sem tudják elvenni tőlem jókedvem. Tudom, nem vagyok egyedül ezzel az állapottal, Mások is rendelkeznek az idősnek mondott korral.

                CSAK AZÉRT SEM MARADTAM OTTHON GYULÁN… Hej, utazni maszkban milyen nagyszerű.   Csak azért sem maradtam otthon Gyulán, Mert dolgom nem tudtam itt elvégezni. Élő bürokrácia miatt Csabán Kellett sürgős iramban intézkedni.   Autóbusszal a Megyeközpontba Gurultam maszkba szépen felöltözve.

                ÉDESANYÁM, KÖSZÖNÖM  NÉKED AZ ÉLETEMET…   Édesanyám, Köszönöm Néked az Életemet, Általad Nyertem El Jövőbe Vetett Hitemet. Nyolc hónapra szültél engemet a nagyvilágra, Szellőtől is Óvtál, mert azt mondtad, nem hiába. „Nagyra nősz majd kisfiam”, szoktad nekem mondani, Hiszen valóban így is ember tudtam maradni.

                TIZENÖT ÉVE MÁR EGY SZÉP ÉJSZAKÁN… Tizenöt Éve Szeretjük Egymást, 7, 5 éve Végleg Összetartozunk.   Tizenöt Éve Már Egy Szép Éjszakán Megtörtént a Csoda, Mert Találkoztunk. Igaz, Csak az Internet Hullámhosszán, Mégis, Mindketten Elvarázsolódtunk.   Nem látni Egymást, Mégis Megszeretni Nem Volt Percig Sem Kétséges Számunkra.

              MAJÁLIS HÍJÁN  MOZGÁS IS BESZŰKÜL… Az a fránya kijárási korlátozás.   Majális híján mozgás is beszűkül Főleg azoknak, akik hatvanötöt Elkerülték immár. A házon belül Legfeljebb lépcsőzve kilencvenötöt   Számolhatok többszörözve oda és vissza Addig, míg a térdeim is elbírják.

                HOL VAN MA MÁR MUNKÁSOSZTÁLY MINÁLUNK? Éljen Május Elseje!?   Hol Van Ma Már Munkásosztály Minálunk, Bérrabszolgákká Vált Kicsiny Országunk? Eladtak Bennünket Szarért és Húgyért, Mégis Belenyugszunk, Nem Tudom Miért? Mit is Ünneplünk Ma Május Elsején,  Munkásosztály Nemzetközi Ünnepén? A Nagy Semmit, a „Maradj Otthont” Komám, Lógtál Eleget Egy...

  KEDVES BARÁTAIM ÉS ISMERŐSEIM!       Holnap lesz 20 éve, hogy ezt a versemet megírtam. Akkor sem bántam meg és most sem teszem, mert a helyzet ma már nem ugyanaz, mint akkor volt. Elkeserítő, amit érzek, hogy nem ugyanaz, hanem még sokkal rosszabb ezen a téren.