MAGYAR HŐSÖK EMLÉKNAPJÁN MINDIG SZOMORÚ VAGYOK… Emlékező verses gondolataim.   Magyar Hősök Emléknapján mindig szomorú vagyok, Mert sok emberre nem ragyognak rájuk a csillagok. Egyesek jeltelen sírban nyugosszák örök álmuk, Idehaza tán ma is siratják Őket családjuk.

              MA ÜNNEPELJÜK A GYERMEKEK NAPJÁT…   Ma ünnepeljük a Gyermekek Napját, Aminek most nagyon örülni kéne. Nyitva tartani a bezárt ajtaját Mindenkinek, aki eddig nem tette.   Nem rózsás manapság gyermeknek lenni, Mert annyi sok behatás éri őket. Akarva - akaratlan észrevenni Ha nem is szükséges, a gyerkőcöket   Ebből kihagyni soha nem is lehet.

              JÓ ITAL A PÁLINKA, KI SZERETI… Pálinkás Rezső Barátomnak Születésnapjára.     Jó ital a pálinka, ki szereti, De Pálinkás nevű ember nem sok van. Rezső Barátom is hiszem, kedveli, Ilyenkor kortyol belőle biztosan.,   Hiszen Születésnapján száraz torok Nem maradhat nedű nélkül nála sem.

                PATRIK UNOKÁM TÍZÉVES NAGY LEGÉNY…   Patrik Unokám tízéves nagy legény, Utána már megfordulnak a lányok. Ha így megy előre, akkor majd kemény Férfivá érik, majd meg is látjátok.   Most még mosolygósan néz a világra, Hiszen az Ő élete gondtalanul Zajlik, mert számíthat Édesanyjára, Gondoskodik róla és így boldogul.

                „KISFIAM! ÚGY MEGENNÉK EGY KIS KÁBOSZTÁT!”         Szülőfalum Bakonyszentkirály nem kimondottan káposztatermelő község. Ettől függetlenül van egy olyan földterülete a falun kívül, amelyet „Káposztáskertnek” hívtak valamikor. A gazdák ezt olyan zöldségfélék termesztésére használták, amik a mindennapi ebédfőzéshez nélkülözhetetlenek voltak valamikor.

             FALAK, DICSŐ FALAK… Múltidéző régi rajzom Csesznek váráról   Falak, dicső falak a vadregényes Bakonyban Mire emlékeztek a hosszú évszázadokban, Mióta már csak romjaitokban pompáztok itt, Néma tanúként régmúlt idők dicsőségeit Hirdetve néztek fentről a gyönyörű szép tájra, Csesznekre és kis falumra, Bakonyszentkirályra? Itt nőttem fel a régi romok szom...

    KI VAGYOK ÉN? 24 éves vagyok Jajongva fájó gondolat, átszellemült, testet öltő lélek atyja, nem létező, képzet szülte, porlepte utak szürke vándora, kínlódó, szenvedő arcú halvány látomás.   Ez vagyok én?   Költői képzetem szelíd bölcsőjében, dúló indulatok küzdelmes nehéz perceiben semmivé lettem, pedig vagyok.

               DRÁGA ÉDESANYÁM, KILENCVENKILENC ÉVES LENNÉL… Születésnapodon csendben emlékezem.   Drága Édesanyám, kilencvenkilenc éves lennél, Olyan jó volna, ha most még egyszer megölelhetnél. Csendben néznénk egymást egy ideig, majd beszélgetnénk Régi szép időkről, közben egy kicsit főzőcskéznénk.

              KRISZTUS URUNK MENNYBEMENETELÉRE EMLÉKEZVE…   Krisztus Urunk Mennybemenetelére emlékezve Álljunk meg most egy pillanatra és nem elfelejtve, Hogy Feltámadása után már végleg elbúcsúzott Földi világtól negyven nap után, Mennybe távozott.

              BÚCSÚZOM A SZÜLŐI HÁZTÓL, AMELY MA MÁR CSAK EMLÉKEIMBEN ÉL…   Búcsúzom a Szülői Háztól, amely ma már csak emlékeimben él, Búcsúzom az udvarától, ahol minden fűszál csak múltról mesél. Búcsúzom boltíves szobák mennyezetétől, folyosótól, padlástól, Búcsúzom a gyümölcsfáktól, minden, az udvarban nyíló szép virágtól.