Archívum

 

UTOLSÓ ÓRÁIDRÓL EMLÉKEZEM DRÁGA MÓNIKÁM Nagy Mónika 1973. 06. 20. Zirc – 2006. 06. 30. Budapest

UTOLSÓ ÓRÁIDRÓL EMLÉKEZEM DRÁGA MÓNIKÁM  Nagy Mónika  1973. 06. 20. Zirc – 2006. 06. 30. Budapest

 

 

 

 

 

 

 

UTOLSÓ ÓRÁIDRÓL EMLÉKEZEM DRÁGA MÓNIKÁM

Nagy Mónika

1973. 06. 20. Zirc – 2006. 06. 30. Budapest

 

 

   Szomorú a szívem, szomorú a lelkem Drága Kislányom, Mónikám. Tegnap este mécsest gyújtottam a szobában az Emlékedre, mikor Te kilenc évvel ezelőtt már készülődtél az utolsó utadra Budapesten, a Kórházi ágyadon. A kegyetlen, mindent felőrlő, gyógyíthatatlan betegség nem kímélte Drága Lényedet, pedig még csak harminchárom éves voltál. Csupán csak annyi, mint Jézus Krisztus Urunk, akit keresztre feszítettek, pedig jót akart az Emberiségnek. Te is hasonlót cselekedtél rövid életedben, mert a családodnak, a gyermekeidnek szenteltél Mindent, pedig még igen nagy szükségük lett volna a Szerető, Anyai Jelenlétedre.

  Kezelő orvosnőd is azt mondta, hogy mikor küzdöttél a halállal az éjszakai órákban, még akkor is róluk beszéltél, Bettikéről és Dávidkáról, hogy mennyire Szereted Őket és Mi lesz Majd Velük Nélküled? Bizonyára büszke lennél Rájuk Mónikám, hiszen felnőttek már. Bettike nagyon szép nagylány lett, aki jelenleg ősszel már másodéves Egyetemista lesz, Dávidkából pedig egy szép szál fiatalember lett, aki egy héttel ezelőtt leérettségizett, de még tanul tovább.

    Kilenc évvel ezelőtt az éjszakai órákban bizonyára nehéz lehetett Neked, hiszen belül már biztosan tudtad, érezted, hogy lassan teljesen elfogy majd az erőd, mert már Mindent Megtettél, ami lehetséges volt, de legyőzte a túlerő azt a gyönyörű Valódat, ami Voltál Kislányom. Mikor végül hajnaltájban elaludtál, már soha többé nem nyitottad ki a Gyönyörű szemeidet, csak feküdtél az ágyadon és az infúzió biztosította számodra még a létfenntartáshoz szükséges energiát. Mikor odaértünk Hozzád a szomorú hírt meghallva, hogy a végső küzdelmet folytatod, olyan Szép voltál Mónikám! Küzdelmes harcodban is csak Gyönyörködni lehetett Benned, pedig majdnem megszakadt a szívem, szívünk akkor.

    Most sem tudom felfogni azt, hogy miért ilyen az élet? Miért van az, hogy egy szülőnek végig kell nézni azt, ahogyan fiatal gyermekéből távozik el az élet utolsó lehelete? Éltem én már eleget Uram! Miért nem engemet szólítottál magadhoz kilenc évvel ezelőtt? Azt hiszem, hogy a történelem kereke visszafordíthatatlanul forgott tovább, amikor Drága szíved utolsókat dobbanva megállott. Könnyeim az óta sem száradnak fel teljesen, mert Mindennap látlak, mikor bekapcsolom a számítógépemet. Az a fénykép van rajta, amit még öt nappal a végső utad előtt készítettem a Kórház folyosóján, mikor meglátogattunk.

     Most, mikor ezeket a sorokat írom, az emlékek rám zúdulnak. Látlak pici gyermekként, amikor féléves korodban súlyos tüdőgyulladásod miatt hosszú hónapokig nyomtad az ágyat a Kórházakban, de picike Lényed mégis legyőzött mindent bajt és betegséget.  Látlak fiatal kislányként, majd esküvői ruhádban, később a megszületett gyermekeknek örülve és a dolgos hétköznapok problémái közepette is helytállva, menni előre. Most pedig már csak a bennem élő emlékek, fényképek idézhetik vissza mindezeket, mert Nem Létezel Többé a Fizikai Valóságodban. Soha nem foglak elfeledni, hiszen hogyan lehetne mindezeken túltenni magamat úgy, hogy ezt nem venném figyelembe? Mindig az jár az eszembe, hogy Elveszítettelek, Elveszítettünk harminchárom évesen, én pedig immár a hatvannyolcadik évemet járva Rád Emlékezem, mint a Múlt megmásíthatatlan valóságára.

 

DRÁGA KISLÁNYOM, MÓNIKÁM!

 

   A Sorstól bármennyi időt is kaphatok még, de akkor is elmondhatom, hogy Tégedet életem végéig Nem Foglak Elfelejteni. Jöhet bármi, nekem Te akkor is Itt Leszel a Szívembe Örökre Bezárva, Kitörölhetetlenül. Bocsásd meg nekem azt, ha valaha Vétettem Ellened, mert az biztosan nem volt szándékos. Tudd azt, hogy még most is Nagyon Szeretlek akkor is, ha már a fizikai Mivoltodban ezt nem tehetem meg.

 

NYUGODJ BÉKÉBEN KISLÁNYOM!

 

Szerető Édesapád

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2015. 06. 30. Kedd Délelőtt 9: 20

Szerkesztés dátuma: kedd, 2015. június 30. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 1,020


   


Tetszik