CSESZNEK VÁRÁBAN
Kérdik a falak: ki jár, ki beszél?
Ki zavarja csendes álmainkat?
Újra zúgnak a viharos idők?
Újra hallunk harci riadókat?
Nem óh! nem az ti megvénült falak!
Csendes fiú ki itten, erre jár.
Aki méláz régi szép időkről,
Alkonyi szél halk suhogásinál.
Beszéljetek ti omladó falak.
Regéljetek ti zord szikla kövek.
Regéljetek bús lelkem ujjongva,
Hallgatja a régi dicsőséget.
>>Szent a várhegy itt lábaid alatt
S rég hamvadó kuruc tábortüzek.
Kuruc lovak vad dobogásától,
Bécs tornyain a sasok megremegtek.<<
Estharangszó csak halni jár ide.
Az ormokon bús szellő jár, susog.
Tárogató nem sír a várfokán
Csendes fuvalom fájón felzokog.
Nagy Bálint
Csesznek, 1932.