HERVADOZÓ ŐSZI ERDŐN.
A völgy még néha csendesen dalol.
Az álmok szála titkon rebbenő.
A természet halálkolompjain,
fülembe zúg a lomha vén Idő.
A fákra nézek némán, szenvedőn.
Nehéz ősz álom ül a hegyekre.
Szivem fájón, lázasan dobogva,
belesír a lángsugáru őszbe.
De szép lesz majd bús őszi hervadáskor,
ha majd egyszer talán messze elmegyek,
hirt se hallunk egymásról soha többé…
Borulj a fákra és sirnak a hegyek.
Nagy Bálint
Bakonyszentkirály 1932