A Székely Autonómia kapcsán egy nem éppen mai verse Édesapámnak:
ÖRTÜZEK GYULNAK.
Erdélyországban őrtüzek gyulnak
Vérző magyar szivek egybe forrnak
Siró rabmagyar kiáltása hall
Szellő lengeti halk suttogással
Zúgja a bérc a vadon mindenütt
Rabbilincsünk nem lehet felednünk
Sajogó szivünk gyógyulásra vár
Rabságunk vége óh mikor lesz már
Lesz az idő hogy egymás nyakába
Örömünkben ráborulunk sirva
Majd ha minden ujra szabaddá lesz
Magyar zászló mindenütt lengedez
Apáink akik mibennünk biznak
Tőlünk várják a feltámadásnak
Lehanyatló csillagát felhozni
Szép hazánkért vérüket áldozni
Térdre hullva áldoznak a honnak
Fájdalmukban örömkönnyet sirnak
Nagy Bálint
Bakonyszentkirály, 1930. Augusztus 13 – án.