ÁRPÁD BARÁTOMHOZ.
Árpád, te vig arcu öreg legény,
Egy a jóbarátok közül,
Engedd, hogy elbeszélgessek veled;
Rátok nézek, a lelkem úgy örül.
Szálljunk vissza a régi időkre,
Emlékezzünk, akik még meg vagyunk.
Sokszor hallotta esti nótánkat
Orgonavirágos kicsi falunk.
Kiszáradtak már a vén akácok
Miknek gyökerein ülni szoktunk.
Elbámultuk a csillagos eget-
Teleholdnak de sokat áldoztunk.
Árpád pajtás, sokszor elkísértél
Csendes estén, ha lányhoz vitt utam.
Ugye de szép volt a mi világunk-,
Az életünk ugye, hogy elsuhan?
Árpád pajtás te is emlékezel
Mikor bucsut intettem tinéktek.
Szemetekben a könny ugy csillogott-
Cigánybandával kikísértetek.
-S meggyöttem szép piros hajtókával,
Ti akkor is régiek voltatok.
El nem múló szeretetben éltünk-
Köszönöm tinektek jóbarátok.
Most legyen egy halk szavunk azokról
Akik már mi közülünk nem élnek.
Hagyjuk könnybe áztatott szívünket
Hogy szántsák fel a kínzó emléket.
Árpád pajtás, üljünk össze egyszer-
Asztalunknál cigánybanda húzza-
Felejtsük el, hogy megöregedtünk,
Legyünk ifjak, legyünk csak egy napra.
Nagy Bálint
Bakonyszentkirály, 1956
