FELÉM JÖTT AZ ISTEN
Szép, őszi csendben felém jött az Isten,
Lelkem kapuján halkan beköszönt
-És átlebegett felettem szelíden,
Bágyadt fényű, reszkető fák között.
Utána nyúltam nagy kínok kínjával:
Uram, én ma mindent újra kezdek…
-És átöleltek zokogó hullással,
Megölt, őszi, szomorú levelek.
-S nem láttam többé soha drága Színét.
Jaj, szép látomásom soha nincsen.
Hiába várom újra Jelenését,
Őszi csendben itt hagyott az Isten.
Nagy Bálint
Bakonyszentkirály, 1961
