APRÓSZENTEK ÜNNEPE.
Részletek Nagy Bálint Bakonyszentkirályi Parasztköltő
„Hol van már a paraszt” – című életrajzi kötetéből
„Karácsony után két nappal meg Aprószentek ünnepe jött, a megszületett Gyermek emlékére. Heródes katonái Jézust halálra keresték volna. A legények házról házra jártak ekkor, méghozzá korbáccsal. Csak Magyarfaluban, a reformátusoknál volt ez szokásban, Németfaluban nem. Két részre osztottuk a falut, az egyik az egyik végén, a másik a másikon kezdte. Az ajtók sorba be voltak zárva, tudták, hogy jönnek az aprószentek. Megzörgettük az ablakot. kinyitották és kitették a pénzt. Akkor már pénzt adtak, mert erre csak legények mentek. Na, amikor kinyúlt az asszonyi kéz, az egyik legény jól rávágott a korbáccsal:
„Egészséges légy,
Keléses ne légy!
Lábad jól futó,
Kezed jól gyúró,
Fejed jó vízhordó,
Szemed jól látó!
Adja az Isten,
hogy még több
aprószenteket megérhessünk,
erővel, egészséggel
el is tölthessünk!”
Ahol nyitva volt az ajtó, ott bementek, megcsépelték a háziakat korbáccsal. Persze nem ütöttek agyon senkit… a legények a konyha és a szoba között leültek a földre, a gazda meg hozta a bort és ittak. Nem sokáig, mert a legények továbbmentek. Mikor gyerek voltam, egyszer hozzánk is be tudtak jönni véletlenül, aztán legalább két óra hosszáig ott voltak, csak úgy harsogtak! Édesapám öntötte nekik a jó fehérbort és mulattak. Nem akartak kitalálni onnan, egyik jobban dülöngélt, mint a másik. Később aztán, legénykoromban, már én is mentem. Éjfél után 2 körül szoktuk befejezni, aztán be a kocsmába! Addig voltunk ott, amíg el nem dalolgattuk azt a pénzt, amit összeszedtünk. Daloltunk, mind a két csoport, odakerültek a cigányok is. Mikor az utolsó fillér elfogyott:
„Isten vele, Németh úr!”
Elmentünk szépen haza. Akkor ez volt a szórakozás.”
A festmény "Aprószentek", Pieter Brueghel (1586-1590) alkotása
