OKTÓBERI ELÉGIA
Sirató, nagy őszi csendben állok,
Az elmúlás itt zokog mellettem.
Deresek a rétek, a virágok,
Érzem, nemsokára el kell mennem.
Ide értem, hol a vágyak álmok
Üres szakadéka tátong felém.
Elfordultak a csillagvirágok,
Messze tündökölnek más féltekén.
Virágos, szép, tiszta parton éltem,
Zúgott a malom, őrölt a kerék…
S amit rakosgattam féltve, szépen,
Elszállt minden, mint szappan – buborék.
Gyertek ide, kiket úgy szerettem.
Szemeim sírnak… temetőt látok.
Lélek nélkül zokog már énekem,
Sirató, nagy őszi csendben állok.
Nagy Bálint
Bakonyszentkirály