MERENGÉS
A nyár szelíden szívembe szökött,
Édes álomban ringanak a fák.
Borong a hegy – fehér felhők között
Ontja a Nap forró fénysugarát.
Milyen szép itt minden, a táj, a kép.
Régi csendek újra vissza térnek.
Itt maradni, jaj, nagyon szeretnék,
-S száll az idő, rohannak az évek.
A nyár szelíden szívembe szökött,
Elmerengek, fájón gondolkodom.
Mi lesz, ha majd a halk hegyek mögött
Dér zokog át egy őszi hajnalon…
Nem lesz ének többé az ajkakon,
Kihal bennünk a vidámság, öröm.
Mi lesz, ha majd a nyár egy szép napon
Életünkből szelíden elköszön…
Nagy Bálint
Bakonyszentkirály
