NOVEMBERI REGGEL
A kertünkben lent már ősz didereg,
Deres, fehér ott kint a messze rét.
A kelő Nap hidegen megremeg,
Nem érzem már a szívem melegét.
Távolabb borongva, szomorúan
A hegyek mintha imádkoznának.
Egy csodás kéz nyúlt le itt titokban,
Levele meghalt ma minden ágnak.
Úgy szeretném most megállítani
Egy halk pillanatra az egészet.
Ne hulljanak a fáknak lombjai,
Ne jöjjön még, ne jöjjön Enyészet!
Így fogok lehullni én is egyszer,
Az életem szelíden így megy el.
Asszonyt csókolnék forrón, ezerszer
S leroskadnék, kihűlt szívemmel.
Nagy Bálint
Bakonyszentkirály