TEMPLOMI HÁRSAK
PUSZTULÁSAKOR
Nem nyílnak már a templomi hársak,
Lombjuk nem jár suttogva a szél.
Nincs fészke az énekes madárnak,
Késő őszben nem zokog a levél.
Ítélet jött – ki vannak terítve –
És elbúcsúzik csendesen az ég.
Jaj, nagyapám s a tiéd ültette
A Hétvezérnek emlékére rég.
Kitépett hársak, tépett koronák,
Tőletek most hadd búcsúzzam el én.
Az „ítéletet” végrehajtották:
Áll a templom a kopár domb ölén.
Vigasztalni próbálom magamat…
A Hétvezér hétfája már nem él.
A sűrű lomb ezüstös hold alatt,
Nyári éjszakán lágyan nem zenél.
Nagy Bálint
Bakonyszentkirály
