AZ ELMÚLÁS SZONETTJE
Azt hitted, hogy örökké tart a nyár,
Hogy szebb vagy a fénynél, csillagnál.
Hogy minden szív lihegve Téged vár,
Hogy csak Neked nyíl minden rózsaszál.
Azt hitted, hogy Te vagy – és senki más,
A csókja másnak mind hideg, kevés.
Szép szemedből sose csordul sírás,
Kihal, mire elér a szenvedés.
-S megértél szépen az elmúlásra.
Magad ítélted magad halálra.
Menekülés nincs, itt kell maradni.
Megkell hajolnod a Sorsnak, Végnek.
Azt hitted…s már itt zokog az ének…
Azt hitted, sose fogsz lehullani.
Nagy Bálint
Bakonyszentkirály
